Eszti:
Min Hyun ma reggel-különös módon-nem lépett le hajnalok hajnalán. Viszont bal lábbal kelt. Morcos, és kicsit mogorva volt mindenkivel, és én sem voltam kivétel. Sőt, inkább rajtam töltötte ki a mérgét. Mintha én lennék a hibás mindenért. Vagy az volt a baja, hogy ezt csináltam, vagy az, hogy azt csináltam, ha beszéltem hozzá nem tetszett neki, ha nem szóltam hozzá az volt a baja. Teljesen elvesztem. Ennyire rossz napja nem lehet. Vagy ha igen, akkor próbáljon meg uralkodni az érzésein.
-Eszti!
-Igen?
-Most mi bajod van?
-Nekem? Te kiabálsz mindenkivel. Csak baj, ha odafigyelek arra amit mondasz?
-Most miért vagy felháborodva?
-Magadba kéne nézned. Figyelj, ha rossz napod van legalább próbálj uralkodni az indulataidon!-Fogtam a kabátomat, és faképnél hagytam. Lementem az aulába hátha ma is eljött Jin. Csalódnom kellett, mivel a hatalmas teremben egy árva lélek sem volt a portáson kívül. Hirtelen egy kéz ragadta meg a vállam. Mikor megfordultam Min Hyun állt mögöttem.
-Minek jöttél utánam?
-Mégis hová akarsz menni? Zuhog az eső.
-Engem nem zavar. Jó helyen van odakint.
-Akkor miért jöttél le?
-Szerinted ki tud megmaradni egy mogorva sztár mellett?
-Szóval ez vagyok én? Mogorva sztár, igaz?
-Igen. Most az vagy. És már megint kezded.
-Akkor menj ahová akarsz! Nem izgat.
-Majd visszajövök ha gondolkodóképes leszel.-Összehúztam a kabátom zibzárját és kimentem az utcára. Egy darabig elborult aggyal mentem, fogalmam sincs merre, aztán az eső, és a friss levegő kicsit kitisztította a fejem. Elmentem a térre, és megnéztem a kívánságkutat.
-Bárcsak igaz lenne a legenda. Ha valóra váltaná a kívánságokat...-nem is tudom mit kívánnék. Minek vagyok én itt? Úgysem fogja valóra váltani a kívánságomat, akkor sem ha tudnám hogy mit kívánjak. Kimentem a Han partjára. A friss levegő kitisztította az agyam. A szél kicsit feltámadt. A kabátom átázott, és fázni kezdtem. Már nem is értem miért hagytam faképnél. Talán ha most visszamennék talán már tudnék vele rendesen beszélni. Ma totál nem önnmaga. Talán családi gondjai vannak. Bár azokat talán elmondaná, ha tudok segíteni. Magamba borulva mentem a járdán a híd felé. Mikor Jinnel és Titivel jöttünk ide sokkal szebbnek látszott. Bár most nem zúgnak annyira az autók,csak a vizet fröcskölik szanaszét. A korlátra támaszkodva bámultam a vizet, hallgattam az esőt, és gondolataim árjában elmerültem. Most miért nem lehetek inkább valami boldog helyen? Miért kell itt ácsorognom az esőben, pont miatta? Nem értem saját magam sem. Lépteket hallottam, és valaki megállt mögöttem. Csendben hallgatta az esőt, aztán odalépett mellém, és átkarolta a vállam.
-Sajnálom. Nem akartalak megbántani, csak rossz napom van, és nem tudok magammal bánni.
-Megértelek, de rosszul esett, hogy kiabáltál velem.
-Megbocsájtasz nekem? Bár lehet, hogy nem érdemlem meg.
-Talán igen....
-Bevallom nagyon hülyén viselkedtem.
-Megbocsájtok!
-Köszönöm!-Min Hyun szorosan magához ölelt, és egy forró puszit nyomott a homlokomra.-Teljesen átáztál. Nem fagysz meg?
-De, mint mindig.-Néztem fel rá nevetve. Még közelebb húzott magához, és még szorosabban ölelt.-Min Hyun, így meg fogok fulladni...-Nyögtem nagy nehezen ki. Eltolt magától, és lehajtotta a fejét.
-Tényleg sajnálom...
-Hagyjuk már! meg van bocsájtva, úgyhogy csend legyen!-Megint magához akart ölelni, de én odébb szaladtam.
-Most meg mi van?
-Úgysem kapsz el, bebe!-Nekilódultam és futni kezdtem, Min Hyun meglepetten állt egy darabig, aztán rohanni kezdett utánam. Az eső most gyönyörűnek látszott. Kis idő múlva utolért, és megfogta a vállam.
-Megvagy!
-Ez nem ér!-Fordultam hátra.
-Miért?-Torpant meg, és értetlenül bámult rám.
-Mert csak.
-Hogy? Miért nem ér?
-Mert még mindig te vagy a fogó!-Újra futottunk egy nagyot. A vége felé már kezdtem elfáradni, így Min Hyun könnyen utolért. Átkarolt a derekamnál, és megállított.
-Na kiscica, most elkaptalak!
-Megadom magam. Nyertél.
-Így már mindjárt más.
-Miért? Legalább már nem fázunk.
-Menjünk vissza a hotelba.
-Még ne!
-Akkor mit akarsz csinálni itt az esőben?
-Gőzöm sincs, de nem akarok még visszamenni a hotelba.
-És ilyenkor mit akarsz csinálni? Zuhog az eső, és már bőrig áztunk. Meg fogsz fázni.
-De akkor sem akarok. Egész nap ülhetnénk a négy fal között.-Nyafogtam.
-Ezt most komolyan gondoltad, vagy csak nyavajogsz?
-Szerinted?
-Nem tudom, de ha komolyan gondoltad itt hagylak egyedül.
-Csak nyafogok. Neked lehet...
-Haha, de kedves itt valaki. Mindjárt kilihegem a tüdőm, te meg csak nyafogsz.Most azonnal visszamegyünk a hotelba.-Megragadta a csuklóm, és húzott maga után.
-Megint rossz kedved lett?
-Csend legyen!-Fogalmam sincs mi a fene baja van már megint. Miért nem lehet önnmaga? Már megint a kisördög csücsül a vállán és az beszél az agyába. Felrángatott a szobába. Bevágta maga után a fürdőajtót, és fél óráig bent volt.
-Menj, öltözz át. Míg haza nem jövök ne menj sehová!-Becsapta az ajtót, és hallottam ahogy elmegy. Pár perc alatt átöltöztem, és megszárítottam a hajam. Aztán elővettem a telefonom és felhívtam Jint hátha ráér.
-Szia! Mizu veled?
-Semmi különös. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ma meddig dolgozol.
-Hát... Kb este fél 7-ig. Miért?
-Akkor semmi.
-Eszti, valami baj van?
-Semmi, köszi, szia!- Kinyomtam, és eldőltem az ágyon. Miért én vagyok ez a szerencsétlen? Jin sem ér rá, Min Hyun itt hagyott, Panni JRrel van elfoglalva, a lányok nincsenek a közelben, a portáspalinak meg semmi humora. Ezen kívül semmihez nincs kedvem. Mit kezdjek magammal? Átkaroltam a macimat, és lehunytam a szemem.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése