vasárnap, február 02, 2014

15. Tengerparti románc

Niki:
Aronnal estefelé kimentünk a tengerpartra. Ott sétálgattunk a homokban. A nap rózsaszínes fénye világított meg minket. Néha a nagyobb hullámok kicsaptak a partra, és a lábamat nyaldosták. A távolban csak a tenger csillogó vize látszott, amiben a nap megfürdeni készült. A tenger zúgása, a rózsaszín fény, és mellettem Aron olyan gyönyörűvé tették ezt az estét. Elmentünk egy sziklás részre, és ott felmásztunk egy magaslatra. A párkányról néztük a hatalmas vizet.
-Tetszik ez a hely, nagyon szép.
-Tudtam, hogy a szívedbe fogadod. Ez az egyik kedvenc partszakaszom.
-Elvarázsoltak? Sosem beszéltél még így.
-Talán a tündérke, aki most itt ül mellettem.
-Melyik oldalon?
-A jobbon.
-Nem is vagyok tündérke!
-De igen. A szememben te vagy a legszebb tündérke.-Közelebb húzott magához, és szorosan magához ölelt.-Tudod te vagy az egyetlen aki mellett az igazi önnmagam tudok lenni. És persze a srácok, de az más tészta.
-De most sem az vagy, mint általában. Mi történt veled?-Néztem fel rá. Ő közelebb hajolt, és egy forró puszit nyomott a homlokomra, aztán az orrom hegyére, és csak azt vettem észre, hogy ajkaimhoz ért. Mikor eltávolodott értetlenül pislogtam, és az arcom színét a paradicsomhoz lehetne leginkább hasonlítani.
-Mi az cica? Nem volt jó?-Fogta két tenyerébe az arcom, és felemelte.
-De csak... Furcsa vagy.
-És mi ez a furcsa? beleszerettem egy tündérbe?
-Az a furcsa, hogy pont én vagyok a tündér...
-Kis paradicsom jobb lenne?
-Na! Ez nem ér! Elrontod a hangulatot! De most legalább az vagy, akit szeret...izé...-Elfordítottam a fejem, és a kezemmel babráltam.
-Akit?
-Tudod te azt...
-Nem, nem tudom.
-Én  is szeretlek te idióta!-Ugrottam a karjaiba, és egy forró csók következett. Miután eltávolodtunk egymástól az ölébe vett, és a hajamat simogatta.
-Nem vagyok idióta.
-Csak értetlen.
-Dehogy is!
 -Öm... Dilis?
-Nem!
-Akkor mi vagy?
-Hát... Először is szexi, aztán jóképű..
-És cseppet sem beképzelt igaz?
-Ez lett volna a harmadik.
-Tudtam én!
-Na látod ez vagyok én. És te vagy a kedves, aranyos, szerethető tündérkém.
-Ezen kívül még okos, vicces, és a legnagyobb angyal.
-És szerény is. És még én vagyok beképzelt!
-Ha neked szabad, nekem miért nem?
-Mert téged nem Aron Kwak-nak hívnak, nem Los Angelesben születtél, nem vagy még 20, és nem te vagy a NU'EST rappere, és legidősebb tagja. Kb. ezért.
-Milyen kedves, és megértő pasit fogtam magamnak. Anya boldog lesz.-Ezen mindketten jót nevettünk. A nap már majdnem lement, amikor elindultunk visszafelé. A hotelben épp nyitottam volna a szobaajtót amikor Aron elé állt, és kivette a kezemből a kulcsot.
-Most mi van?
-Valamit valamiért. Beengedlek ha...-Egy vigyor kúszott a fejére.
-Perverz állat! Erről nem volt szó.-Fordultam el. Összefont karokkal, durcásan álltam a korlátnak dőlve.
-Nem arra gondoltam.-Karolta át a vállam.-Csak azt kérem, hogy mindig legyen jóéjt puszi, és jóreggelt puszi.
-Az eddig is volt.
-De most már másmilyen lesz, kicsi tündérem...-Miután végre nem a folyosón álltunk leültem az ágyam szélére. Elővettem a naplóm, és amíg a drága lefoglalta a fürdőt én leírtam bele a mai történetet. A végére egy bizonyos név után egy halom szivecskét rajzoltam. Hiszen ma megérdemelte. Meg előtte, és azelőtt is, és azelőtt, meg azelőtt, és még előtte is... Mi van? Ez a szerelem. Te tudod melyik ez a név?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése