Miután visszamentünk a hotelba-és vége lett a divattalálkozónak-elkezdtünk pakolni Pannival. JR és Min Hyun is segítettek valamennyit, de inkább csak szóval tartottak.
-Muszáj ma hazamennetek?-Ült le nyafogva JR az ágy szélére.
-Sajnos igen, de majd átjöhettek, vagy mi jövünk valamikor...talán...-Sóhajtott Panni.
-Miért csak talán?-Vonta fel a szemöldökét Min Hyun.-Nem vagytok olyan messze.
-Hát csak tudod, reggeltől estig dolgozunk, suli meg egyebek, és csak éjfél körül esünk haza. De ez mindig is így volt. De talán hétvégét tudunk majd egyeztetni.
-Kár, hogy nem maradhattok. Mi lesz velünk?
-Semmi különös. Hülyültök, ahogy eddig is, paráztok a dogák és a tanárok miatt, és koncerteztek. Új albumok, számok, interjúk, meg hasonlók. Ami eddig is volt.
-Ja, csak mostantól kezdve jön az aggódás is miattatok.
-Ugyan, nem kell félteni minket.
-De attól még jó, ha gondoltok ránk. Igaz, Eszti?
-Én nem akarok állandóan csuklani.
-Nem fogsz. Csak 2 percenként. Úgy jó?
-Ez remek. csak meg ne fulladjak. Ugye hagysz majd levegőt venni?
-Nem hiszem. Igaz Min Hyun? Majd képzeletben becibálod az ágyba..
-JR!!!!
-Tudom milyen fantáziád van. Ismerlek.
-Na jó, elég volt! Kint veszekedhettek!-A fiúk elhallgattak, és megszeppenve néztek rám. Mikor kész voltunk a pakolással a fiúk segítettek lecipelni a táskákat az aulába. Már mindenki lent várt minket. Kocsiba ültünk, és kiautókáztunk a reptérre. Leadtuk a csomagokat, és búcsúzkodni kezdtünk. Először a lányokat öleltük végig.
-Majd gyertek fel skype-ra. Ott tudunk majd beszélni.
-De most lehetőleg ne éjnek idején hívjatok jó? Nektek suliidőben-amilyenek a tanárok észre sem veszik-max délután 3-ig.-Még egyszer megöleltem Titit, aztán Pati következett.
-Majd egyszer lehozzátok Jint is Magyarországra?
-Ennyire összehaverkodtatok? Majd megkérdezem van-e kedve.
-Köszi!-És a lányok közül utoljára Niki.
-Remélem nem halsz meg Aron nélkül valami szerelmi bánatban.
-Eszti! Na jó, igazad van, majd valahogy megpróbálom túlélni.
-Ha olyan lesz a téli szünet akkor majd átruccanhattok hozzánk.
-Persze! Hiszen itt vagytok a szomszédban. Nem is tudom miért nem találkoztunk annyit.-Végül a fiúk. Ren, Aron, Baek Ho, JR.
-Vigyázz majd Pannira. Tudom, hogy milyen kelekótya tud lenni.
-Igen is kapitány!-És legeslegvégül Min Hyun. Szorosan átölelt.
-Vigyázz magadra! És majd hívj fel ha leszálltatok a repülőről. És próbálj majd minél többször írni.
-Megpróbálok, ígérem!
-És mikor tudtok majd újra eljönni?
-Kisasszonyok, indulniuk kell!-Állt meg mögöttünk egy öltönyös férfi.
-Nem tudom, de majd írok!-Egy utolsó ölelés, aztán az öltönyös emberke felkísért minket a repülőre. Még egyszer hátranéztem a tömegben, de akkor már a rengeteg ember eltakarta őket. Pár perc múlva már Tokió felé repültünk.
Pati:
Visszamentünk a hotelba, és összeszedtük mi is a cuccainkat. Azon vaciláltam melyik összeállítást vegyem majd fel az utazáshoz, amikor Baek Ho átölelt. Egy darabig csendben álltunk.
-Hiányozni fogsz cicám. Nagyon.
-Hidd el te is nekem. Szerinted melyik legyen, a zöld vagy a fehér?-Elengedett, és szemügyre vette a ruhákat. Kicsit elgondolkodni látszott.
-A zöld. az jobban emlékeztet a nyárra. Szeretnék még adni valamit... - Egy kis fehér macit adott a kezembe.
-Köszönöm! Nagyon fogok rá vigyázni!-Ugrottam a nyakába. Egy szenvedélyes csók után a táskámból előszedtem egy barna plüssmacit, és nekiadtam.
-Erről mindig eszembe fogsz jutni.-Mosolygott. egy nagy ölelés után elmentem zuhanyozni, aztán hajnalig aludtunk. Még bepakoltam a kint maradt holmiim. Valaki kopogott az ajtón.
-Pati kész vagy? Nemsokára indulunk!
-Szép jó hajnalt Niki! A fiúk hol vannak?
-Hoznak valami kaját, mindjárt megjönnek.-Pár perc múlva be is futottak. gyorsan reggeliztünk, aztán szomorkás hangulatban indultunk a reptérre.
-Már most hiányzol.-Ölelt magához Baek Ho. Kicsordultak a könnyeim.
-Minden nap hívj majd fel.-Szipogtam. Ő lehajolt, hogy megcsókoljon, de eltoltam magamtól.-Ország-világ előtt még nem. Nem akarok újságcímlapra kerülni vagy bármilyen botrányt!-Letörölte a könnyeket az arcomról.
-Baek Ho, menniük kell.-Tette kezét JR Baek Ho vállára. Még egyszer visszaintegettem, aztán a tömeg eltakarta őket.Egy kis időre csak. Vagy egy hónapra, évre...
-Tudom, hogy már most hiányzik. De próbálj meg felvidulni. Ő sem akarhatja, hogy mindig szomorú legyél.
-Ezt nem értheted Niki.
-Hidd el, én is pont ebben a szituációban vagyok.
-Ja, persze. -Elővettem a Baek Ho Macit és azt gyűrögettem, míg el nem aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése