49. Vihar

Még mindig Jin:
Anya minden nap legalább 3x bekente valami csodakotyvalékkal a hátamat, amitől már nem fáj. Ren nem jelentkezett máma (tegnap előtt felhívott, és azt mondta, hogy a szüleinél van Busanban). Pedig annyira szeretném látni. Sokat gondolkodtam azon, amit anya mondott. Ha ennyire akarom hallani a hangját, mellette lenni, vagy bármit, ami vele kapcsolatos... Ő lenne az? Hm...
-Jin, téged keresnek!!!-Kiabált anya fel az előszobából. Ha! Pont olyankor, amikor ilyen fontos dolgokról elmélkedek. Hjaj! Ledobtam a könyvem, amibe belekezdtem ugyan, de a gondolataim valahogy nem bírtak megmaradni a főhősnél, és mindig a másfelé menekültek. Nem tudom, miért, de valahogy nem köt le ez az olvasmány. Letrappoltam a lépcsőn. Hallottam, ahogy a nappaliban anya beszélget valakivel. Ismerős volt a hangja. Olyasmi mint René, de nem voltam benne biztos. Megálltam az ajtónál, mert beakadt a hajam a pulcsim cipzárjába, és nagyon húzta. Lehet, hogy le kéne újra vágatni a hajam... Hm, még át kell gondolnom. Szeretem birizgálni a tincseimet, ha ideges vagyok. Jó kis stresszoldó.
-...Remélem tudod, hogy ez nem játékszer. Nagy felelősséggel jár ez az egész.-Hallottam anya hangját.
-Igen, bár én komolyan veszem. Soha nem csinálok nyilvánosan semmi olyat, amit megbánhatnék. Vagyis... Próbálok nem olyat...-Sikerült kiszabadítanom a hajam, és nem akartam sokat késni sem. Beléptem a nappaliba, mire mindketten elhallgattak. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, ezért inkább úgy tettem, mintha megleptek volna. Bár nem hallgatóztam, csak véletlenül hallottam.
-Szia! Nem is szóltál, hogy jössz.-Huppantam le Ren mellé a kanapéra.
-Írtam SMSt.
-Akkor... Huh, bocs, belefeletkeztem a könyvembe.-Húztam el a számat. Vagyis csak majdnem a könyvbe. Na mindegy. Én kérem őt számon, amikor én vagyok a hibás. Hjaj! Mikor leszek valaha normális?
-Nem baj...-Mosolygott rám.
-Jin, te mit gondolsz a sztárokról, vagy az idol életről? Mielőtt ideértél erről beszélgettünk Rennel. Olyan furcsa, hogy idol barátod van. Teljesen más a felfogása egyes dolgokról. Te mit gondolsz?
-Aha... Hát... Nem is tudom...
-Biztos van véleményed.-Szögezte le anyu. Hát ja. Ő ismer, mint a tenyerét. Még sohasem sikerült meglepnem. Még a szülinapján is tudja mire készülök.
-Az van. 
-Akkor ki vele!
-Nem akarlak megbántani.-Suttogtam Rennek.
-Nem baj, nyugodtan mondd.Kíváncsi vagyok rá. Mit gondolsz?
-Eddig mindig arra gondoltam, amikor egy idolt láttam, hogy csak teszi az agyát, és...
-Miattam nem kell. Érdekel a véleményed.-Suttogta Ren.
-...beképzelt, és visszaél a hírnevével. 
-Visszaél a hírnevével? Ezt hogy érted?
-Mondjuk giga hosszú sor áll valahol, és őket mindenki előre engedik, V.I.P. ajtók... Befolyásolni tudnak bárkit, aki szereti őket....
-Azért nem olyan hiperszuper élet ám!-Szólt közbe Ren.-A hírnévvel visszaélni bunkóság, de a V.I.P. ajtók sokszor jól jönnek. Találkoztam már elmebeteg rajongókkal. Egyébként a tesi is szükséges, ha már itt tartunk. Táncolunk, és néha még futni is kell.
-Vagy bemesélsz egy "á, csak egy haver", vagy az "unokahúgom/öcsém/nővérem, kersztlányom/fiam" szöveget.
-Legvégső esetben ja. Addig sprint.-Anyának csörögni kezdett a mobilja.
-Bocs gyerekek, mennem kell.-Tette le a telefont.-Jó szórakozást!-Anya matatott még a konyhában, mi pedig kimentünk a kertbe, a hintaágyra. Anya még elköszönt, aztán elment. Miután becsukódott az ajtó megöleltem Rent.
-Ezt miért kaptam?
-Jó, hogy itt vagy.-Felnevetett, és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Van kedved sétálni?-Döntötte jobbra a fejét, és végigmért. Odakint hirtelen megdörrent az ég. Hatalmas robajjal, mintha ránk akarna szakadni a ház.
-Úr Isten!-Rezzentem össze. Ren először nem értette mi bajom van, aztán meg jól kiröhögött.
-Félsz?-Újra dörgött az ég, és egy villám világította be az eget. Összerezzentem, és próbáltam összehúzni magam minél kisebbre.

Egy nagy villám, amit a teraszról lehetett látni

-Ren, menjünk be...-Suttogtam két dörgés között. Alig bírtam feltápászkodni. Mindig is féltem a viharoktól, a villámtól, a dörgéstől. Volt olyan, amikor pánnikrohammal vittek kórházba. Szerencsére ez az oviban történt, és azóta még egyszer sem fordult elő. Egy újabb villám hasított végig az égen. A szél egyre jobban tépte a fákat, és az eső is szemerkélni kezdett. Mire beértünk a házba (kb 5 perces út az udvar végéből) már szakadt az eső. Már a sírás szélén álltam, de próbáltam visszatartani a könnyeimet. Felvánszorogtunk a szobámba. Ren behúzta a függönyöket, aztán felkapcsolta a lámpát.

A szobám. Kicsinek kicsi, de nekem pont elég.

-Wow! Nagyon szép szobád van!-Nézett körbe. Lehuppant az egyik babzsákfotelbe, és maga mellé húzta a másikat.-Csüccs ide!-Húzott le. Még mindig reszketve ültem, és összerezzentem minden egyes dörgésre.-Miért félsz a viharoktól?-Nézett rám. A villany hirtelen kialudt, és a teljes sötétségben maradtunk. 
-Ren?-Csurgott le egy könnycsepp az arcomon.
-Itt vagyok.-Érintette meg a vállam. Közelebb húzott magához, és a hajam kezdte simogatni.-Miért félsz a viharoktól?
-Mikor kicsi voltam anya szüleinél voltunk. A mama kiment a kertbe valamiért és,...-Most már nem tudtam visszafogni a könnyeimet. Lecsurogtak az arcomon. Milyen szerencse, hogy senki nem lát most.-Nagyon nagy vihar volt... Egy villám belecsapott a kertben lévő nagy fába, és az kidőlt. A mama meg pont ott volt, mert a csizmája beleragadt a sárba, és nem tudott elmenekülni. A fa...-szipogtam egyet-rádőlt a mamára, és mire a mentők odaértek belehalt...
-És azóta félsz?
-Anya családja Yosuban élt. Mikor meghalt a mama, lehettem úgy 7 éves, a papa elköltözött anya unokatestvéreihez Ulsanba. Aztán tavaly ő is meghalt, mert egy vihar után megrázta az áram...
-És te mitől félsz jobban? Megráz az áram, vagy rád dől egy fa?
-Ren!-Szipogtam egyet.-Olyan gonosz vagy!
-Most képzeld el mi lehet a Chejuban. A többiek tutira szétfagynak a nyári cuccaikban.-Elképzeltem, ahogy dideregve beszélgetnek a szállóban...
-Talán ott nincs is vihar.
-Aron úgy 2 órája hívott, és alig hallottuk egymást, mert ott is tombolt a vihar.
-Az ikrek szeretik a vihart.
-Tényleg?
-Fotózták a villámokat.
-Hm... Érdekes.-Egy újabb nagy dörgés összezavart, és megijesztett bennünket, főleg engem. Ren szorosan magához húzott, és próbált megnyugtatni. Valami altatót dúdolt, én meg próbáltam elállítani a könnyeimet.
-A nagyszüleim halála nagyon megrázott. Sokat voltam náluk, és nagyon kedvesek voltak. Mindig segítettek, ha kellett, elmagyarázták, ha valamit nem értettem... Anyának erre akkoriban nem sok ideje volt. Mindig loholnia kellett a munkahelyére.
-Értem.-Észre sem vettem, hogy hangosan gondolkodok. De már mindegy.
-Miért szakítottál Titivel? Utoljára még vele jártál, nem?-Szaladt ki belőlem a kérdés. Tavaly még kútba ugrott volna érte.
-Őszinte leszek, nem az én hibám. A szalagavatóra eljött, de már akkor sem az a lány volt, akibe belezúgtam. Tette az agyát, és mindenkinél okosabb akart lenni. Mint Min Hyun, csak sokkal rosszabb. 
-És, mi történt?
-Mikor leutaztunk Magyarországra a Duna parton smárolt egy sráccal, aztán leüvöltötte a barátnőit, és ment a másik barátjához.
-Huh, sajnállak. Ez azért tényleg durva.
-Én voltam hülye.
-Ugyan már!
-Teljesen elvesztettem a fejem miatta.-Emelte fel a hangját.
-Nyugodj meg, vége van.-Simítottam meg a karját.
-De idegesít. Azt hittem őszinte hozzám. Én az voltam.
-Ren...-Suttogtam. 
-De ezt nem értheted! Hazudott a szemebe! Ki nem állhatom a hazugságokat, és... Áh! Olyan idegesítő!
-Ren...
-Egy kis picsába voltam a fejem tetejéig belezúgva. Érted ezt? Csak kihasznált, aztán meg eldobott, mint egy kólásüveget!-Fakadt ki teljesen. 
-Kérlek! Tudom, hogy ez nagyon rossz neked. Hidd el, én is átéltem. Utána az idő meggyógyítja a sebeket.
-Na persze!
-Volt egy fiú, akivel 1,5 évig jártam. Még 8.-ban. Azt hittem mindent elmond nekem, és úgy szeret, ahogy én őt szerettem. Aztán egyik nap, egy mozi után közölte, hogy túlságosan rá vagyok nőve, és kopjak le. Másnap egy szőke plázacicával feszített az oldalán. 2 hónapig sírva aludtam el miatta. Aztán átköltöztünk Tokióba, ahol találkoztam az ikrekkel, és elfelejtettem. Bár, ha visszagondolok tényleg igaza volt. Rá voltam szinte nőve. Azt hittem, majd elmondja amit akar. És elmondta.
-Fájdalmas lehetett.
-Az idő meggyógyította. Már nem fáj. Néha eszembe jut, de aztán elterelem más valakire a figyelmem, és nem kell depiznem miatta.
-Más valaki?
-Aha. Egy megnyugtató személy.
-Te aztán tudsz!-Nevetett fel. ettől nekem is jobb kedvem lett. Egy fél perc múlva hatalmas égzengés, és villám fénye érte el a szobát. Megint remegni kezdtem. Szorosan Renhez bújtam. Megint altatót, vagy mit dúdolt, és ringatott is egy picit. A mellkasának döntöttem a fejem, és lehunytam a szemem. Hallgattam Ren mély, kedves hangját. Olyan jó volt ilyen közel lenni hozzá. Éreztem a melegét a testének, beszívhattam a parfümje illatát... Míg ezen gondolkodtam befogadott a szürke mélység, aztán már gondolkodni sem tudtam, mert elaludtam.

48. Ő az, akire vártam?

 Jin:
A tegnapi fürdőzés alatt a vállam jól leégett. Nem vagyok az a lesülős fajta, de ez most nagyon gáz. Jól megkapott a nap, és eléggé fáj is. Hatalmasat sikoltottam, amikor reggel Ren megérintette. Azt hittem ott esek össze a fájdalomtól. Felhívtam anyámat, és elmesélten neki mi a bajom. Azonnal hazarendelt, nehogy még nagyobb "bajom" lehessen.
-Nagyon sajnálom, hogy elszúrtam a nyaralásodat.-Szólaltam meg, mikor már Szöul felé kanyarodtunk. Ren idegesen dobolt a kormányon, de egy kicsit ellágyult az arca, amikor rám pillantott.
-Nem akarom, hogy anyukád mérges legyen.
-De akkor is! Engem kell hurcibálnod, amikor a többiek a strandon rohangálnak.
-Remélem tudod, hogy egyedül nem engedtelek volna semerre, a másik pedig, hogy otthon tudom, hogy gondoskodni fognak rólad, és nem kell aggódnom.
-Mi van veled?
-Ezt hogy érted?-Pillantott rám, aztán újra az utat nézte.
-Olyan fura vagy. Nem akarod, hogy bajom essen, hazahozol, mert aggódsz... Alig beszélsz a srácokkal, és mindenhová hívsz magaddal...
-Ha ez neked nem tetszik...-Sóhajtott.
-De!-Vágtam közbe.-Tudom, hogy teljesen összeomlottál, amikor a barátnőd....
-Jin kérlek, ezt ne most.
-Jó rendben. De akkor is fura... Fura, hogy nem úgy bánsz velem, mint az előző barátaim, fura, hogy elviseled anyámat, és az állandó aggódását, és fura, hogy, hogy...
-Miért? Hogy bántak veled az előző barátaid?
-Hisztis kis picsának gondoltak, mert nem voltam hajlandó velük ide-oda menni az országban, vagy a nagyvilágban... Nem engedtem, hogy tapizzanak, vagy bármi más... Azt mondták anyuci kislánya vagyok, és kiröhögtek. Aztán meg egy hétre rá szakítottunk...
-Mindenki aggódik, vagy félti azt, akit szeret. Anyukád is... Bár ő nagyon ellenőrizni akar. Nem bízik benned.
-Nem, de benned igen.
-Hogy?
-Mondom anyám bízik benned.-Próbáltam túlkiabálni a kintről jövő autóhangokat. Szöulban vagyunk, mi tagadás.-Már első látásra szimpi voltál neki.-Ren bekanyarodott az utcánkba, és csendesen elhajtott a házunkig. Kinyitotta nekem az ajtót. Anya még nem jött elő a házból, így egy ideig még kettesben lehettünk. Ren felkísért a lépcsőn, aztán megállt az utolsó előtti fokon.
-Engem nem zavar, hogy haza kellett hoznom téged.
-De olyan izé... elrontottam a nyaralásod.
-Jin, ne csináld már!
-Nem értelek.
-Én sem téged. Miért rontanád el a nyaralásom? Az volt a legjobb, hogy ott voltál mellettem ezen a pár napon.
-Tényleg? Ne csináld már! Ez annyira gáz!
-Micsoda?
-Engem zavar.
-Engem nem.
-Ren!-Ütöttem bele játékosan a vállába. Elkapta a csuklóm, és fellépett az utolsó fokra. Közelebb húzott magához, és annyira lehajolt hozzám, hogy majdnem összeért az orrunk.
-Jin! Engem nem zavar semmi, ha rólad van szó.-Suttogta.-Szeretek veled lenni. Én sze....
-Á, kislányom! Ti meg mit...-Lépett ki anya az ajtón. Ren gyorsan elengedett, és köszönt anyának.
-Jin nemsokára jobban lesz.-Szögezte le anyu, mikor megnézte a vállam.-Köszönöm, hogy hazahoztad. Maradsz még?
-Sajnálom, de a manegger kérte, hogy ugorjak be hozzá...-Indult lefelé a lépcsőn Ren.
-Rendben.
-Anya, egy picit...-Mutattam az ajtó felé. Anya vette az adást, és bement, bár biztos vagyok benne, hogy figyel minket.-Ren?-Álltam meg a kapuban. A szőke srác visszafordult, és elmosolyodott.-Ha lesz időd holnap beugorhatsz, csak hívj fel előtte.
-Jin, biztos, hogy lesz rá időm.-Lépett újra mellém. Valami arra kényszerített, hogy megöleljem. Nem tudom mi, de nagyon jó volt a karjaiban lenni.
-De nincs még koncert?-Engedtem el. Felnevetett, és megrázta a fejét.
-Nincs.
-Vigyázz a lábadra!
-Vigyázni fogok, te meg magadra vigyázz cica.
-Mijáááú!
-Szerintem nem vagy olyan, mint amilyennek a barátaid hittek.-Beszállt a kocsijába, és elhajtott. Miután bementem a házba anya letámadt a kérdéseivel. Leültetett a kanapéra, bekente a vállam, és kikérdezett a nyaralásról. Aztán szóba hozta Rent.
-Aranyos ez a fiú, bár úgy néz ki, mint egy lány.
-Divat.-Forgatom a szemem.
-Kedves volt tőle, hogy hazahozott.
-Aha.
-Nem akarsz mesélni róla?
-Anya!
-Szerintem nagyon aranyos, vigyáz rád, kedves, és még a kinézete sem annyira rossz. A helyedben már...
-Anya! Tudod hogy jártam az előző fiúkkal, és nem akarok hetekig bőgni megint.
-Ren nem olyan...
-...Nak néz ki. Nem is ismered! Honnan tudod, hogy milyen?
-Mit gondol rólad?
-Hogy nem vagyok kis hisztis, anyuci kislánya... Már bocsánat. Nem akarja, hogy bármi bajom essen.
-És te mit gondolsz róla?
-Okos, és nagyon jól tud hülyeségeken vitatkozni velem. Aztán kedves, és önfeláldozó... Például hazahozott, amikor a barátai a strandon vannak... Meg jól is néz ki, vicces, meg van benne valami különleges...
-Hát kislányom! Azt hiszem.. ő neked az igazi.

47. Strandon

 Eszti:
-Hahó! Hercegnőm reggel van!-Simogatta Min Hyun az arcomat. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, aztán arcon pusziltam.
-De jó érzés nem Hanni nyivácskolására kelni.-Motyogtam. Min Hyun kinevetett, aztán bezárkózott a fürdőbe.
A reggelinél Hanni szokás szerint fel volt húzva. JR és Panni meg majdnem elaludtak az asztalnál.
-Milyen volt a film?-Röhögött Baek Ho.
-Mindenhol rózsaszín meg halvány rózsaszín meg babarózsaszín és pink. Tényleg rosszabb mint egy horror.
-Mennyit aludtatok?-Suttogtam Panninak.
-Úgy 3 órát. Soha többet...
-...Máma is nézünk mesét? Kimbácsi azt mondta, hogy tetszik neki! Meg a póni is!-Ujjongott Hanni.
-Te jó Isten!-Verte a homlokát JR az asztalba.-Soha többet!
-Hanni, szerintem ma megint nálunk alszol.
-De...
-Kértem, hogy viselkedj jól! Fogadni mernék, hogy egész éjjel nyafogtál nekik.
-De...
-Hanni!-Szólt rá Min Hyun.-Az lesz amit Eszti mondott. Nem kérek kifogásokat.-Hanni totál elszontyolodott. De most komolyan! Film közben folyamatosan zaklatta őket, hogy " most jön a legjobb rész!" (én már csak tudom). Reggeli után kisétáltunk a strandra. A fiúk és Hanni is azonnal rohantak a vízbe. Azzal szórakoztak, hogy Hannit dobálták a vízbe. Egy fél óra után Min Hyun ki jött hozzám a homokra. Mindenéből folyt a víz. Mint egy kutya kirázta a hajából a vizet.
-Nem jössz?-Igazgatta az arcába lógó tincseket.-Nem hideg.
-Nem tudom.
-Gyere már!
-Oké, picit vársz? Ja, addig figyelj a húgomra kérlek!

Eszti

-Okidoki.-Hatalmas fröcskölés közepette visszament a többiekhez. Odasétáltam a pokróchoz, ahol a lányok napoztak. Panni el is aludt a napszemcsije alatt. Ledobtam a pólóm meg a kalapom, a papucsom mellé, aztán térdig belecaplattam a vízbe. Min Hyun valahonnan mögém került, és jól lefröcskölt. Egy nagyot ugrottam, meg persze sikítottam is, ő meg csak röhögött.-Olyan gonosz vagy!
-Nem is!
-De az vagy. Hideg!-Rugtam a vízbe.
-Bebizonyítsam, hogy nem vagyok gonosz?-Széttárta a karjait.-Megölelhetlek?-Vigyorgott féloldalasan.
-Ne merd!-Löktem hátra. Ez a hülye meg majdnem elesett.
-Nem is szeretsz?
-Vizesen nem ölelgethetsz.-Jelentettem ki. A lábam mellett felbukkant Hanni feje. Fröcskölve kapálózott. Sikítva menekültem előle. Hirtelen valaki hátulról rám ugrott, és a víz alá nyomott. Köhögve álltam fel (kb a csípőmig ért a víz).-Melyik volt ez?-Néztem körbe, mikor jól kiköhögtem magam. Mind az öten a másikra mutogattak. Aronra érkezett a legtöbb voks.
-Szerintem menekülj haver!-Röhögött JR, amikor vészjóslóan elindultam a bagázs felé. Egy hosszú kergetőzés után elkaptam Aron grabancát, aztán jól ellöktem. Kapott egy taslit (vizes bőrön jól csíp), aztán békén hagytam. A többiek röhögve figyelték az eseményeket. Mikor Hanni elfáradt a nagy "vízi bunyóban" (avagy fogócska és kicsi a rakás+ hajigáljuk a legkisebbet a vízbe játékban) kimentünk a partra. Panni akkor ébredt fel, és jót röhögött a fiúkon, akik azon versenyetek ki ugrik nagyobbat.

Panni készített egy képet erről a hatalmas egóról árulkodó játékról

Hát ja. Tiszta hülyék. Bár meg kell vallani tökéletesen szórakoztunk. Szétröhögtük az agyunkat. Mikor elfáradtak a hülyülésben kidőltek egymás hegyén-hátán a pokrócokon, és aludtak. Addig úsztunk egyet a lányokkal. Mire visszaértünk mindannyian felébredtek, és Nikin röhögtek, akinek a hajába beleakadt egy zöld valami. Miután kiszedte Aronra dobta, aki a legjobban szórakozott rajta. Aron továbbadta JRnek, aztán Patihoz jutott, a végén pedig Hanni nyakában landolt. Gőzöm sincs ki dobta oda, de szegény kislány majdnem kiszaladt a világból. Sikítva rázta magát, míg az a zöld izé le nem esett róla. Miután eltemette a homokban kicsit nyugodtabbnak látszott. A srácok kikönyörögték, hogy mindannyian menjünk a vízbe. Úúgy imádom, amikor a forró bőrömet átölelik a jéghideg vizes kezükkel. Min Hyun magához húzott.
-Sexi vagy cicám!-Súgta a fülembe, mire lenyomtam a víz alá. Miután mindannyian megszáradtunk, kiröhögtük a többi fürdőzőt (egy kis csaj valami moszatféleségbe lépett, és jobban sikított mint Hanni (ilyen is van???). Hazafelé menet Aron elvette a kalapomat, és a szállóig kergettem, de nem sikerült visszaszereznem sajnos. Mikor felértünk a szobába eldőltem az ágyon, és a jótékony szürke ködbe vesztem. Holnapra sajogni fog mindenem, de megérte, mert tök jól éreztük magunkat.

46. Vallomás

Pati:
Baek Hoval egy jót sétáltunk a parton, közben megbeszéltük az élet nagy dolgait (pl.: Ren és Jin milyen jól illenek egymáshoz, Hanni milyen kis cuki, mit eszünk holnap ebédre, mi lesz a reggeli, mikor főzök neki valami finom magyar kaját (kissé éhenkórász) hová megyünk holnap.... Hát, bevallom tiszta hülyék vagyunk.) Baek Ho egy pillanatra elkomorodott.
-Minden oké?-Álltam meg. Amikor ketten vagyunk vagy dumál, vagy pedig smárolunk, szóval nem nagyon szokott csendben sétálni. Szembefordult velem, és megfogta mind a két kezem.
-Nem is tudom hol kezdjem...-Egy pillanatra elnézett a tengerre, aztán újra rám emelte tekintetét.-Ha majd... Na még egyszer! Azt mondtad, hogy ha elvégezted a sulid szeretnél ideköltözni Szöulba.-Itt elhallgatott, és a földet szugerálta.
-Igen. Szeretnék ideköltözni.-Emeltem fel az állát.-Baek Ho?
-Szeretném ha közös jövőnk lenne... És...-Kifújta a levegőt, és az arcomhoz emelte a tenyerét.-Szeretnék egy családot, ahol te vagy mellettem, közös gyerekeket, valahol egy házat...-Megsimogatta az arcomat, aztán egy hosszú csók után elengedett.-Nem tudom, hogy neked mi a véleményed erről, de...
-Én is szeretném. De még van egy év, amit le kell húznom Budapesten, aztán jöhetek ide.
-Rád megéri várni.-Suttogta miközben az orrunkat összeérintette. Vagy 10 percig (egy levegővel!) egymás szájában lógtunk, aztán Baek Ho felkapott, és megpörgetett a levegőben. Az arcomat a vállába temettem.
-Tegyél le, szédülök...-Könyörögtem neki. Mikor végre letett a föld, mintha mozgott volna alattam majdnem elestem. Beleszédültem a barátom ölébe.-Ezek szerint komoly a dolog.
-Milyen dolog?
-Köztünk.
-Most viccelsz? Képtelen leszek hazaengedni.
-Akkor megszökök.
-Nem fogsz megszökni.
-Akkor?
-Mehetek veled?-Átkarolta a derekam, és a fejem a mellkasához nyomta.-Nem zavarok sok vizet.-Mormogta a hajamba.
-De te mész fősuliba nem?
-De.
-És az egyetemed itt van, én meg egy fél világgal odébb leszek.
-Lehetek levelezős diák is.
-Mint az ikrek voltak?
-Ők is?
-A 8.-at levelezősen fejezték be. Húsvétkor költöztek ki a keresztanyukájukhoz, és csak ballagásra jöttek haza. A dogákat a tanárok elküldték nekik, ők meg a vebkamera előtt írták meg.
-Akkor inkább maradok itt. De nem akarom, hogy elmenj...-Nyafogott a fülembe.
-Baek Ho. Te is tudod, hogy nem lehetsz mindig mellettem, és fordítva sem. Muszáj lesz elengedned.
-De...
-Pszt!-Tettem az ujjam a szájára.-Vissza kellene mennünk. Nemsokára éjfél.-Elengedte a vállam, és összefonta az ujjainkat. A hátamon végigfutott a hideg szél. Összébb húztam magamon a ruhát.
-Vedd fel ezt.-Húzta le Baek Ho az ingét.
-Akkor meg te fogsz megfázni.
-Jaj cicám!-Hagytam hogy felhúzza rám az ingét. Rajta csak egy rövid ujjú maradt.-Nem vagyok fázós, és amúgy sincs messze.-Kb még fél órát gyalogoltunk a szállásig. Fel sem tűnt, hogy ilyen messze eljöttünk. Baek Ho keményen tartotta magát, és egyelntalán nem látszott úgy, mintha fázna. Mikor lezuhanyozva feküdtünk a takaró alatt Baek Ho szorosan magához húzott.
-Mikor megismertelek nem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig.
-Tényleg, mi van bennem, ami a többi fanban nincs?-Fordultam felé. A sötétben kitapogatta az arcom, és a mellkasához húzott.
-Valahogy első látásra megfogtál. Nem tudom. A kórházban miután elmentél attól féltem, hogy soha többet nem látlak. Hogy el sem jössz a "randira". Aztán mikor jobban megismertelek elraboltad a szívemet. Valahogy van valami kimondhatatlan dolog, ami nagyon vonz benned. És én? Mivel fogatlak meg?
-Hogy olyan hős voltál! Ha nem teremsz ott, akkor már régen alulról szagolnám az ibolyát. 
-De most komolyan!
-Fan vagyok.
-De miért én lettem a favorited?
-Bírom az őszinte meg dilis srácokat. Te fogtál meg a bandából a legjobban. Meg te néztél ki a legjobban a Face-ben. Nem tudom...
-Ez komoly? Én a forgatás alatt le mertem volna fogadni, hogy mindenkinek Ren lesz a kedvence.
-Csak ne fogadj ilyen baromságokra.
-Jó van na! Még felébreszted a szomszédokat. Asszem Hanni is ott van. Nem akarom hallgatni a bömbölését.
-Jó éjt!
-Neked is cicám...-Egy forró csókot nyomott a homlokomra, aztán a hajamba tette az állát, és elaludtunk.

45. Filmezés

 Ren:
Néztem egy darabig Jint, ahogy alszik, aztán megérkeztek a többiek.

Jin

Hanni azonnal játszani akart vele.
-Hanni! Jint a parton is piszkáltad, és nagyon elfáradt. Nem tud veled játszani.-Bosszankodott Eszti. Hanni elszontyolodott, aztán JR súgott valamit a fülébe, amitől a kislány arca felderült.
-Aludhat ma nálunk?-Nézett Esztire JR miután felállt a földről.
-Aha. Miért ne? De azért vigyázzatok rá.
-Nyugi, minden rendben lesz.-Mosolygott Panni. Hát, ennyit arról, hogy Hanni mindig Esztivel van. Hogy fogom ezután megkülönböztetni őket?  Na mindegy.-Filmezünk, aztán elküldjük aludni.
-Horror nincs.
-Ne már!-Nyögött fel JR.-Nem fogok nyálas lányos filmeket nézni.
-Nyugi haver.-Tettem a vállára a kezem.-Hanni biztos megért majd. Nézzétek valamelyik Barbie filmet. Kész rózsaszín horror. Attól fogsz félni utána, hogy beterít a rózsaszín köd.-Húztam végig a tenyerem az állítólagos rózsaszín ködön.
-Kössz a biztatást Ren!-Agyon röhögtük magunkat, amíg ezzel szívattuk egymást. A végén tényleg egy rémálomnak tűnt az a rózsaszín borzalom. Miután elvonultak filmezni visszamentem a szobába Jinhez. Már felült, és a kócos haját próbálta kifésülni az ujjaival.
-Azt hittem reggelig alszol.-Ültem le mellé.
-Hány óra?
-Éjfél.
-Ne már! Tiszta világos van.-Nézett az ablak felé.-Hol a telefonom?-A táskára mutattam, ő pedig megkereste a mobilját.-Anya ezek szerint nem aludt.-Húzogatta az ujját a képernyőn. Visszaült mellém, és az orrom elé nyomta a mobilját. 89 nem fogadott hívás, 73 olvasatlan SMS.
-Húha! Anyád tényleg nagyon ellenőrizni akar.
-Pont ez a baj.-Dobta odébb a mobilját.-Többiek?
-Gondolom már eltették magukat holnapra.
-Még csak fél 9 van. Engem nem versz át.
-Oké. JRék filmeznek. Valami rózsaszín horrort néznek Hanni kedvéért.
-Juj! Szegények...
-Aron és Niki is filmeznek. Baek Ho és Pati sétálnak, Eszti és Min Hyun meg... fogalmam sincs. Talán ők az egyedüliek, akik alszanak. Hanni nélkül nyugijuk van.
-Aha. Nem vagy fáradt?
-Annyira nem.
-Nézünk mi is valamit.
-Csak ne rózsaszín borzalmat! Könyörgök!
-Attól én is rosszul vagyok.-Vonta meg a vállát. Előkotorta a notebookját, és letette a kávézóasztalra.-Mi legyen?-Nézett rám.
-Lehet akár Love Story is. A vége jó legyen. Animációs is lehet. Azok tiszta cukik.-Vontam meg a vállam.
-És ne legyen rózsaszín.
-Aha. Ez is egy kikötésnek számít?
-Igen. Ez szerintem jó lesz.-Elindította a filmet.
-Ez miez?-Néztem a képernyőt.
-Frozen. Nem rózsaszín, animációs, és a vége is jó.-Tényleg egész jó volt. A kiscsajszi megmentette, vagy mi a nővérét, boldog lett az ország, és mindketten megtalálták a szerelmüket. Jint lehet, hogy kicsit közel húztam magamhoz közben, de nem ellenkezett. Jó volt átölelni a vállát. Mikor lecsukta a monitort láttam, ahogy próbál elrejteni egy ásítást.
-Menj nyugodtan a fürdőbe.-Álltam fel.
-Mehetsz te.
-De azt szeretném, hogy te menj előttem.
-Nem fogsz bealudni?
-Nem.-Bezárta magára az ajtót, és hallottam, ahogy engedi a vizet. A mobilja, amit az asztalkán hagyott folyamatosan rezgett. Írtam az anyukájának egy "Minden oké, nem kell percenként csörgetned, majd 
én hívlak ha gáz van. Jó éjt!" üzenetet. Jin kb 20 percet volt a fürdőben, aztán váltottam. Mikor már a takaró alatt voltunk említettem neki az SMSt. Jót nevetett rajta, aztán megköszönte. Legalább az éjjel nem kell állandóan a rezgést hallgatnunk.

44. Rövid a póráz...

 Jin:
Mikor kiértünk a partra letettünk egy nagy takarót a homokra, és kicsit ledőltünk. Fárasztó utazásunk volt (szinte mindenkinek). Miután felkeltünk, ebédeltünk (volt már vagy fél 3, de Baek Ho ragaszkodott az "ebéd" megnevezéshez). Aztán Niki kikönyörögte, hogy menjünk sétálni. Ren fájlalta a lábát, így mi ketten inkább visszamentünk a szállásra. Ren eldőlt az ágyon, én meg anya üzeneteire válaszolgattam.
-Annyira rosszul jött ki.-Szólal meg a szőke fiú.
-Miért?-Bámulom a telefonom.
-Tudom, hogy szeretnél elmenni velük.
-Aha, és?
-Egyedül is el tudtam volna jönni.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Nem is tudom. Miért jöttél velem vissza?
-Mert úgy éreztem segítenem kell egy haveromnak.-Néztem még mindig a képernyőt. Ren felült, és rám emelte sötétbarna szemeit.
-Ha akarsz nyugodtan menj utánuk.
-De nem akarok.-Néztem én is a szemébe. Oké, tényleg jó lenne velük is, de Ren valahogy... megbabonáz? Áh, nem ez a legjobb kifejezés erre.
-Biztos?-Hajolt még közelebb.
-Oké, egy kicsit.-Húzódtam hátrébb. A haja már majdnem a vállamra lógott.
-És mi akadályoz meg ebben?
-Hogy van egy hülye srác, aki tegnap rosszul lépett, és kibicsaklott a bokája. Nekem meg lelkiismeretfurdalásom lenne, ha elmennék a többiekkel bulizni, neki meg bármi baja történne.
-Szóval hülye vagyok.-Ült le velem szemben, a fotelba.
-Aha. Bár az idióta jobb kifejezés lenne.-Szögeztem le.
-Most sértegetsz?
-Mi van? Bántom az egódat?-Tettem le a telefont. Fél percen belül újra zizegni kezdett.-Ajj anya!-Vettem újra a kezembe a telefonom. Ez már a 100. "ugye jól vagy, és a fiúk vigyáznak rád?" üzenete.-Kezd elegem lenni belőled.
-Miért?-Nézett rám ártatlanul Ren.
-Nem te. A drágalátos édesanyám.-Dobtam el újra a telefont.
-Miért?-Bámulta a mobilt, ami ismét zizegni kezdett.
-Szerinted?
-Félpercenkénti üzenetek?
-Aha.-Dőltem el a kanapén.-Azért ennyire nem kell félteni.
-És ha igen?
-Soha nem volt még balesetem, nem tört el csontom, nem raboltak el, nem erőszakoskodtak velem
-Soha nem volt még balesetem, nem tört el csontom, nem raboltak el, nem erőszakoskodtak velem satöbbi satöbbi. Mégis a legkisebb szellőtől is óvnak.
-És mi ezzel a baj?
-Talán ez.-Lököm odébb a lábammal a mobilom, ami megint rezegni kezdett.
-Aha, értem. Szeretnél több szabadságot igaz?
-Ja.
-Még mindig a szüleidnél laksz? 
-Már el akarok költözni, mert jó volt egyedül Japánban az ikrekkel. Szobatársak voltunk, de miután elköltöztek a mostani lakásukba új szobatársakat kaptam, akik nem voltak valami normálisak. Bűzlött mind a két csaj az alkoholtól, meg a füsttől, én meg utálom ezeket a cuccokat. Sokszor berúgva jöttek haza, meg ilyenek. Ezért visszajöttem ide, Szöulba anyáékhoz.
-Azóta meg minden léptedet ügyelik?
-Így is mondhatjuk. Bárcsak lemerülne ez a vacak, és azt mondhatnám, hogy nem hoztam töltőt! Akkor nyugim lenne.
-Azt mondod szobatársaid voltak az ikrek?
-Igen. Előtte Ji Min is velünk lakott, de ő előbb talált valami közeli lakást, így elment. Utána vezették be a 3 személyes szobákat.
-Hogy a fenébe tudtátok megkülönböztetni őket?
-Ha ismered őket egyszerű.
-Ahaaa...
-Fogalmad sincs melyik melyik, igaz?
-Azért annyira nem. Panni mindig JRrel van, Eszti Hannival és Min Hyunnal. És Eszti utálja a magassarkúkat.
-Ezt is tudod?
-Pati ezzel szivatta újévkor.
-Biztos.-Sóhajtottam, és a plafonra szegeztem a tekintetemet.-Jó nektek, hogy ilyen szabadok vagytok.
-Áá! Azért annyira nem. Du Jae manegger woo mintha a második apukánk lenne, Ji Min, a stylest pedig az anyukánk. Ők a szülők, vagy a bébiszitterek, mi meg az 5 idióta gyerek.
-Látod? Bevallottad, hogy idióta vagy.
-Külön nem, csak a többiekkel együtt.
-Na persze. Én meg India hercegnője!
-Miért? Nem az vagy?-Nyitotta tágra csodálkozó szemeit.-Pedig nekem pont olyan tökéletesnek tűnsz, mint bármelyik hercegnő.
-Na de Ren!-Ültem fel.
-Nyugi van kis tigris!-Védte magát a kezével. Visszadőltem a párnára, és egy nagyot ásítottam.-Mi van? Nem aludtál rendesen?-Vigyorgott.
-Valaki egész éjjel lehúzogatta rólam a takarót, én meg fáztam.-Nyomtam meg a hangokat.
-És arról a titokzatos "valakidről" miért nem húztad vissza magadra  a takarót?
-Próbáltam, de túl erősen szorítottad.-Morogtam.
-Aludj nyugodtan.
-De...
-Ha a többiek visszaérnek felébresztelek.
-És ha neked lesz valami bajod?
-Az ordításomra úgyis felkelnél. Nyugi Jin, nem lesz semmi baj. Amiatt meg ne fájjon a fejed.-Vette fel a kávézó asztalról a telefont. Odalépett a táskámhoz, előtte nyomkodott valamit a képernyőn, aztán beledobta. Lehunytam a szemem, és hallottam, ahogy odalép hozzám. A fáradtságom miatt egy kába szürke ködbe vesztem. Éreztem, ahogy felemel, és letesz, aztán betakargat.

43. Irány a tengerpart!

 Jin:
Reggel Ren még aludt, amikor felébredtem. Kimásztam a takaró alól, és bementem a fürdőbe átöltözni (mivel nem volt nálam más a tegnapi holmiimba). Mikor visszamentem a szobába Ren már felült, és rám nézett. A kócos feje, meg az álmos szemei... Kis cuki.
-Jó reggelt.-Mosolygott, de a hangja még kicsit rekedt volt.-Hogy aludtál?
-Egész jól. Hogy van a lábad?
-Fáj.-Vonta meg a vállát. Leültem mellé, ő pedig lehúzta a takarót a fájós lábáról, és hagyta, hogy újra bekenjem, és bekössem.
-Biztos nem vagy orvos?-Kérdezte két ásítás között.
-Próbálj meg ráállni!-Kerültem ki a témát. Nem akartam soha orvos lenni, attól függetlenül, hogy tudom mit kell csinálni ekkor, és ekkor... Ren kicsusszant az ágy szélére, aztán kicsit próbálgatta, a végén pedig rá állt. Kicsit sziszegett, aztán elkezdett mászkálni. A végére már egész jól rá tudott állni.-Azért nem kell megerőltetni.
-Köszi Jin.-Mosolygott ránk, aztán megvizsgálta a telefonját. Mikor újra rámnézett csillogott a szeme.-Van kedved nyaralni?
-Hogy?
-A fiúkkal és a lányokkal, meg Hannival lemennénk nyaralni a Csedzsu-szigetre. Úgy egy hét lenne. Van kedved jönni?
-Hát anyát kell meggyőzni, apa elenged...
-Eljössz?-Nézett rám izgatottan.
-Aha, csak meg kell győznöm. Haza kéne mennem...-Ren örömteli arca kicsit elborult, aztán újra mosolyogni kezdett.
-Rendben. Hívj fel hogy jöhetsz-e. Délben indulunk.-Kikísért az ajtóhoz, aztán mosolyogva nézett utánam. 
Mikor hazaértem anya az ajtóban fogadott.
-Hol jártál kisasszony?-Nézett rám kissé idegesen.
-A koncert hosszú volt, aztán még beszélgettünk, így már nem értem el az utolsó buszt sem. A lányok felajánlották, hogy aludhatok velük.-Renről is tudjon? Áh, anya, egy sráccal aludtam, akibe asszem bele vagyok esve... Hát, inkább kössz nem.-Írtam SMSt, nem olvastad?
-Még mindig nem tudom kezelni.-Bökött az asztal felé, ahol az I-phone feküdt.
-Ó, oké. Apa?
-Dolgozik. Mit szeretnél tőle?
-Hát... Nem is tudom hol kezdjem...-Töprengtem. Kéreckedjek el? Na és hogyan? Anya felvonta a szemöldökét.-Szóval ugye itt vannak a lányok, meg a barátaik... és elhívtak magukkal nyaralni. Egy hétre a Csedzsu-szigetre.
-És te el szeretnél velük menni, igaz?-Bólintottam, és vártam a válaszát.-A lányokban megbízok, mármint az ikrekben. A fiúk rendesek?
-Ez csak természetes.
-Nem fognak bántani?
-Jaj anya! Ők nem olyanok!
-Oké, mehetsz.
-Kösziiii!-Ugrottam a nyakába.
-De azért vigyázz magadra, és lehetőleg egyedül aludj a...
-Anya!-Szóltam közbe. Mintha nem bízna bennem.-Megyek pakolni.-Siettem be a szobámba. Amíg rakodtam a ruháimat azon törtem a fejem vajon mi lesz ott. Gondolom nem úgy tervezték, hogy mindannyian egy házban, vagy egy szobában... Éjszakai rémisztgetés remélhetőleg nem lesz. Anya megállt az ajtóban, és nézte ahogy pakolok.
-Mikor indultok?-Szólalt meg úgy fél óra múlva, amikor a szoba közepén álltam, és két ruhát bámultam. Melyiket vigyem? Enyhén mániákus vagyok ezekben a ruha, cipő stb. dolgokban. Anya meg pont kizökkentett a gondolatokból.
-Délben.
-Az még fél óra.-Nézett a karórájára.-Készen vagy? Elviszlek.
-Köszi.-Még bedobtam pár dolgot, összehúztam a cipzárt, és kivittem a 2 nagy táskát a nappaliba. 
Mikor megérkeztünk a szállodához már mindenki indulásra készen állt. Már bepakolták a kocsikba a cuccaikat. Ren egyedül ácsorgott a kocsija mellett. Odasiettem hozzá, és gyorsan elmagyaráztam neki, hogy anya mit keres itt, aztán anyához vezettem.
-Anya, ő itt Ren. Ren, anyukám, Seo Chin.
-Ugye vigyázol rá?-Nézett anya mélyen a szőke srác szemébe.
-Nekem fájna a legjobban, ha bármi történne vele.-Komolyodott el Ren.
-Hát akkor, gyerekek érezzétek jól magatokat!-Siklott végig a tekintete a 11 fős csapatunkon.-De rég láttalak titeket! Jól megnőttetek!-Állt meg az ikrek mellett. Hát, nem az én hibám, hogy 2 éve találkoztak utoljára. Na mindegy.-Minden jót!-Szállt be a kocsiba, aztán elhajtott.
-Miért mindenki azzal jön, hogy megnőttem? Ugyan olyan kicsi vagyok, mint 2 évvel ezelőtt.-Morgott Eszti.
-Szabad?-Nézett Ren a földön fekvő 2 táskámra, aztán berakta a csomagtartóba.
-Köszi.-Csuklott el a hangom, amikor ránéztem.
-Mikor indujunk?-Bámult ránk Hanni.
-Beszállás!-Kiáltotta el magát Baek Ho. 
Az autó elindult, és Ren nem szólalt meg. Remélem nem miattam. A kínos csendet egy mosollyal törte meg.
-Anyukád tökre aranyos.
-Köszi, csak szerintem sokat aggódik.
-Miattad?
-Is. Meg a munkája miatt is.
-Értem. Ja, azt mondani akartam, hogy ketten leszünk egy szobába, mert Aron sajna csak 5 szobát tudott lefoglalni. Nem baj?
-Áh, majd kibírom. De ne merj miattam a kanapén aludni!-Intettem játékosan az ujjammal.
-Pedig ez lett volna a következő kérdésem.-Nevetett rám, aztán újra az utat nézte.-De tényleg nem zavar?
-Amíg nem horkolsz, addig nem.-Vontam meg a vállam.-Mi volt az a szöveged anyámnak?
-Ha?
-Az a "neked fájna, ha valami bajom esne" szöveg?
-Semmi.-Bámult megint az útra.
-Ren! Láttam a szemedben valamit.-Nem válaszolt, csak az útra koncentrált. A hajón is csendben voltunk, de már kezdett aggasztani ez az egész. Ren is látszólag megunta a csendet, és benyomta a rádiót. A zene csak halkan szólt, de legalább nem volt teljes a csend. A szigeten aztán nem bírtam tovább, és megszólaltam.-Most mi bajod van?
-Semmi.
-Megbántottalak?
-Nem.
-Pedig én úgy látom, hogy megsértődtél.
-Jaj Jin! Elgondolkodtam valamin.
-Ahaaaa...
-Hagyjuk a témát.-Legyintett.-Mindjárt megérkezünk.-Mikor leparkolt egy kisebb parkolóba, valami fák alá körülnéztem. Fa, fa, fa, és fa.
-Egész változatos a környék.-Jegyeztem meg, mire Ren röhögni kezdett.
-Még nem vagyunk ott.-Elindultunk egy ösvényen a csomagokat cipelve. Én csak egy könnyebbet vihettem, mert Ren nem engedte hogy megszakadjak. Kiértünk a fák közül, és eltátottam a számat.

A szállásunk

-Hát ez állati!-Néztem meg magamnak a házikót.-Mint egy mesében. A szőke herceg pipa, kis kastély pipa... Mi kell még?
-Egy hercegnő?-Vonta fel a szemöldökét Ren.
-Aha. Persze. Elfeledkeztem magamról.-Ezen mindketten jót nevettünk, közben megérkeztek a többiek is (kicsit elakadtak egy dugóban). Lepakoltuk a cuccainkat a szobában, aztán elindultunk ki a tengerpartra.

42. Koncert

Ren:
A kis Hanni totál ámulva figyelte a próbát, végig csendben volt, ami igazán nagy szó nála. Mikor odaértünk a koncert helyszínére, és sikerült bejutnunk a rajongóktól ámulva nézte a nagy termet.
-Itt fogtok nekem énekelni?
-Igen.-Nevetett Baek Ho.-Csak neked fogunk énekelni.
-És ott lesztek fenn?-Mutatott a messzi színpadra.
-Aham, te pedig ott fogsz állni a szélén a korlátok mögött.-Mutatott JR egy ajtó felé.
-Rendben srácok, öltözés!-Tapsolt kettőt Ji Min. Miután elbúcsúztunk tőlünk (mindenkinek puszi, Hanninak ölelés+puszi) bementünk az öltözőbe. Felhúztuk a megjavított ruhákat (gőzöm sincs hogy szakadhatott el az enyém), meghallgattuk Ji Min leszúrását (megint) a ruhák miatt, aztán mehettünk is a színpadra, mert kezdtünk.
-Helló mindeninek!-Ment középre Aron.
-Az első számot egy aranyos kishölgynek küldjük, ugye figyelsz Hanni?-Mosolygott le Baek Ho a színpad és a korlát közt álló lányokra. Eszti megsúgta Hanninak meg a mit mondott, és a kislány arca felderült. Igen, Hanni végig vigyorgott a Face alatt, és láthatóan nagyon jól érezte magát.

Lenyomtuk még a következő számokat is. Épp az Action közepén tartottunk, amikor rosszul léptem, és kibicsaklott a bokám. Mikor vége lett a számnak, és lejutottunk a színpadról mindenki kidőlt. Ren és JR vedelték a vizet, én meg a kanapén feküdtem.
-Jól vagy haver?-Huppant le mellém Baek Ho.
-Asszem nem tudok ráállni a bokámra. Marhára fáj.-Nyílt az ajtó és megjelentek a lányok.
-Sztárparádé!-Ült le Niki Aron ölébe.-Nagyon királyok voltatok!-Ami következett az nagyon nyálas, úgyhogy inkább elfordultam. A sarokban Pati és Baek Ho enyelgett, JRék a szoba közepén falták egymást, Min Hyun és Eszti pedig kimentek valahová. Jin, mellette Hanni ácsorgott az ajtónál. Feltápászkodtam, és odasántikáltam hozzájuk.
-Mi töjtént?-Nézett fel rám Hanni.
-Kibicsaklott a bokám.-Vontam meg a vállam.
-És fáj?
-Hát...
-És képes voltál végigcsinálni?-Szólt közbe Jin.-Biztos nagyon fáj. Rá tudsz állni?-Mikor megpróbáltam ránehezedni mintha egy kést nyomtak volna belé, felszisszentem, és gyorsan felemeltem. Leguggolt, és megfogta a bokám. Néhány helyen megnyomkodta, aztán visszahúzta rá a nadrágot.-Jó sokáig borogatni kell. Mikor lesz a következő koncertetek?
-Három hét múlva.
-Addig ne erőltesd meg, ha lehet.
-Jin doktornéni?-Vigyorgott Hanni. Jin eddig komoly arca most felvidult.
-Nem vagyok doktor néni, Hanni. Ren, nagyon jók voltatok. Tomboltunk.-Nevetett.-Hanni is táncolt valamit, bár az nem hasonlított egyik számotokra sem.-Nézett le a kislányra.
-Emberek, remélem kifújtátok magatokat, mert most a kezeteket kell megerőltetni. Irány írogatni!-Jött be a manegger woo. 
Miután leültünk az asztalokhoz a nagy tömeg odaözönlött elénk. Azt hittem soha nem érünk a végére. Kaptunk 60 tonna csokit, meg annyi virágot mint ballagáskor (na jó, annál kicsit kevesebbet). Mire a végére értünk (megtörtént a csoda!) gyorsan átöltöztünk, és mehettünk a szállóba. 8-kor kezdtünk, és hajnali 4-re estünk haza. Nem túlzás, ez az igazság. Jin már nem tudott hazamenni, mert ilyen későn már busz sincs, úgyhogy jött velünk a hotelba. Mivel mindenhol ketten (vagy hárman) vannak egy szobába így ő hozzám került. Végre felértünk a lifttel a 40.-re, és nagy nehezen eljutottunk az ajtóig (még mindig hasogat a lábam). 
-Na és akkor most az jön, hogy hová tettem a kulcsom.-Matattam a zsebeimben.
-Te most szórakozol velem?-Dőlt a falnak Jin.
-Nem segítenél?-Levettem a pulcsim, és a kezébe nyomtam, hogy nézze meg ott van-e. Nem volt ott.-Hová a fenébe raktam?-Kócoltam össze a hajam.
-Mindenhol végignézted?-Nézett végig Jin.-Az ingedben?-A mellkasomhoz kaptam, és megkönnyebbülten húztam elő a kis zsebből a kulcsot. Miután bejutottunk előreengedtem Jint a fürdőbe.
-Hát az az igazság, hogy nincs semmim, amibe átöltözhetnék.
-Talán tudok adni valamit.-Nyitottam ki a szekrényt. Kivettem találomra egy pólót és a kezébe nyomtam. Mikor kijött a fürdőből egy kékes pólót viselt, ami leért a combjáig, alatta meg egy cicagatyát. Besántikáltam a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam, meg hajat mostam, aztán kibicegtem, és leültem a kanapéra. Jin eközben szerzett valahonnan egy elsősegély dobozt, és bekötözte a lábam. Valami hideg kenőcsöt is belemasszírozott, ami enyhítette a fájást.
-Köszi. Orvosnak készülsz?-Tettem fel a lábam az asztalra.
-Anyukám megtanított pár dologra, meg voltam már kórházban önkénteskedni.-Nevetett.
-Hol szeretnél aludni?
-Nem akarlak kitúrni a helyedről...
-Nekem mindegy hol alszok.-Vágtam közbe.-Olyan messze van az ágy, és fáj a lábam, úgyhogy itt alszok.-Veregettem meg magam mellett a helyet a kanapén.
-Nem kell. És annyira biztos nem fáj a lábad, hogy ne tudj elmenni odáig...
-De szeretném, hogy neked kényelmes helyed legyen.
-Le fogsz lógni a kanapéról. Talán még a kis Hanni is végigéri.-Érvelt.
-De akkor te is lelógsz.-Vágtam vissza. A vitánk vége az lett, hogy mindketten az ágyon alszunk, ami eredetileg is két személyes, csak hát szégyenlősség meg ilyenek...

-Biztos jó lesz ez?-Néztem a félig már alvó lányra.
-Aha. Te az egyik szélén, én a másikon, és mindkettőnknek jó, mert tiszta a lelkiismeretünk. Reggel meg majd megyek haza és megmagyarázom mi történt anyámnak.-Motyogta. Nem kérdezgettem tovább, hanem (mivel nem jött álom a szememre) bámultam a sötét plafont. Jin tök kafa csajszi... Doktornéni (Hanni szerint), aztán ő is divatmániás (ezt Patitól tudom), meg kedves, és aranyos, és, és... Aludni kéne. Valamikor hajnali 5, vagy 6 körül aludtam el nagy nehezen.

41. Hanni, aki nem tud egy helyben maradni

 Eszti: 
Éjfél körül arra ébredtem, hogy Hanni nyöszörög, meg sikítozik. Próbáltam úgy leszedni magamról Min Hyun karjait, hogy közben ne ébredjen fel, és tapogatózva a sötétben megkerestem Hanni ágyát. Igaz, hogy a függönyön át kicsit bevilágított a hold, de így is majdnem elestem egy papucsban, ami fogalmam sincs hogy került a szoba kellős közepébe. Miután egész halkan eljutottam Hannihoz felkeltettem. Szegény zihálva kapkodta a levegőt.
-Josszat álmodtam.-Motyogta félhangosan.
-Hanni, nyugodj meg, nincs semmi baj.-Simogattam meg a fejét. Ő hozzám bújt, mint egy kiskutya, és elmotyogta amit álmodott. Miután kicsit megnyugodott visszamászott a takarója alá. Ott ültem mellette addig, amíg el nem aludt újra. Miután visszajutottam a saját helyemre, és megnéztem az órám (hajnali fél 3) totál kidőltem. Valamikor 1 körül aludtam el, aztán Hanni... Ki fogok dőlni ebéd után.
...
-Esztiiii! Esztiiii!-Ugrált valaki mellettem az ágyon. Aztán ráesett a hasamra.
-Hanni, normális vagy?-Morogtam.-Légy szíves ne ugrálj. Fél éjjel nem aludtam.
-Hanni, hagyd abba!-Morogta Min Hyun is, amikor a kislány újra ugrálni kezdett.
-De keljetek fel! Már késő van.-Félig még álomban, totál kómásan kitapogattam az órám. Negyed 8-at mutatott.
-Te jó Isten! Hanni, nem akarsz még aludni?-Motyogtam.
-De keljetek fel!-Skandálta, miközben ugrált közöttünk. Min Hyun elkapta a kezét, aztán az ágyhoz nyomta a gyereket.
-Nyugi van. Aludj még.-Morogta, aztán a másik kezével betakarózott. Hanni egy darabig nyugton is volt, aztán fészkelődni kezdett, és valahogy kimászott Min Hyun keze alól. És megint ugrálni kezdett.
-Hanni, legalább a saját ágyadon ugrálj, ha lehet...
-De keljetek fel!
-Még nagyon korán van. Nézd meg milyen az idő odakint.-Motyogtam. A dübörgés (igen, így hangzik, ha valaki ugrál a fejem mellett) abbamaradt, és Hanni elhúzta a függönyt. Vagy fél óráig bámult ki az ablakon, aztán megunta, és visszajött mellém.
-Sok néni meg bácsi van kint, és magasan vagyunk. Alig látszanak a nénik. Meg van sok autó, és olyan nagy plakát, meg házak. Meg süt a napocska.-Adott helyzetjelentést.-Menjünk el sétálni! Meg akajom nézni a sok nénit, meg a sok bácsit. És keljetek fel!-Ráncigálta a takarómat.
-Hanni, könyörgöm! Csak egy ici picit had aludjak még!
-De unatkozok!
-A nagy kék táskában van a lila tolltartóm, meg mellette találsz papírt is.-Hallottam ahogy szétszedi a táskát, aztán csendben rajzolgatni kezdett. Mikor újra felébresztett (addig huzigálta a takaróm míg ki nem nyitottam  a szemem) egy lapot nyomott a képembe.-Hanni, így nem látom.-Sikerült ülőhelyzetbe tornáznom magam, aztán Hanni a kezembe nyomta a művét.

-Húha, ez nagyon szép!
-Az egy sárkány, meg van paci, meg egy kijájfi, meg hercegkiszasszony, és van a kijájfinak vára, és van cica is, meg nyuszi, meg sok virág is.-Magyarázta.-És ott van egy lepke az a narancssárga, amilyet tegnap előtt nézegettem, meg van kiscsibe, az a kis sárga, az meg egy kiskacsa. Meg tudok csillagot is. Meg van olyan madáj amilyet te csináltál nekem. Ott felül a vár mellett.-Mutogatta.
-Nagyon szép. Ügyes vagy.-Min Hyun is felült, és Hanni neki is elmutogatott mindent, aztán visszament rajzolni. A szoba közepén ki volt borítva a tolltartóm, és Hanni köztük rajzolgatott.
-Jó reggelt!-Nyomott egy puszit Min Hyun a homlokomra.
-Neked is.-Mosolyogtam.
-Hanni őstehetség.-Nézett a padlón alkotó kislányra.-Mi akar lenni?
-Hercegnő.
-Tőled örökölte.-Mosolygott.
...
Miután Hanni befejezte a műalkotásait, és hajlandó volt felöltözni lementünk reggelizni. Csendben ettünk, amikor Hanni megszólalt.
-Ez nem finom!-Mutatott a fekete evőpálcára.-Nem lehet elrágni.
-Hanni, azzal kell enni. Nézd meg a többieket!-Mosolygott Baek Ho. Megmutatta neki, hogy kell fogni. Szegény gyerek evett egy kicsit, aztán kiesett a kezéből a pálcika. Most Pati segített neki. Mikor már negyedszerre nem jól fogta meg kértünk neki egy villát. Mondjuk azzal legalább tudott enni. Aztán amikor magyarul megköszönte a pincérnőnek a villát a srácokból kitört a röhögés. A pincér persze nem értett semmit az egészből, de legalább a srácok jól szórakoztak.
-Te, kis bűbáj mester.-Veregette meg Aron a kishúgom vállát.
-Megyünk valahová sétával?-Meresztett kiskutyaszemeket Hanni.
-Hová szeretnél menni?-Guggolt le hozzá JR.
-Haza kéne menni megetetni a kutyákat.-Szólt közbe Aron.
-Kutyushoz!-Tapsikolt Hanni.-Menjünk kutyushoz!-Miután mindenki elkészült, és kijutottunk a szállodából felszálltunk egy buszra (a srácok nem akartak autókázni, de jól álcázták magukat napszemcsivel meg kendőkkel). Az őrült nagy tömegben Hanni majdnem elkeveredett, de Niki megtalálta. Mikor kiértünk a külvárosba leszálltunk a 3. buszról is, és elsétáltunk a házig. Amikor Ren kinyitotta a kaput a két kutya szinte feldöntött minket. Hanni ijedten bújt be mögém. Hát nem is csodálom. Két nagy kutya... Miután Ren és Aron együttes erővel becibálták a kutyákat Hanni megnyugodott, és rohant a két hatalmas állat után.
-Vigyük el sétálni! Kutyus sétálni akar!-Kiabálta. Miután megfogta a fekete-fehéret Baek Ho rátette a pórázt. A másikat Ren hozta. Min Hyun Hannit a nyakába vette, és így indultunk a "rétre". Hát sok fű volt ott, de inkább parkra hasonlított. Niki és Pati leterítettek egy pokrócot, és kidőltek. Elvileg az otthoniakkal cheteltek hajnalig. Panni, JR, Baek Ho és Hanni a kutyáknak dobáltak egy frizbit, Aron telefonált, mi meg ketten Min Hyunnal néztük mi történik. Baek Ho épp elkapta a piros frizbit, erre a fekete fehér kutya nekiugrott, és ledöntötte a földre. Miután feltápászkodott jól kiröhögte saját magát,

meg a kutyát is. Egy időre abbahagyták a játékot, és leültek a pokrócra. Szinte alig fértünk el, még úgy is, hogy Aron az ölébe vette Nikit, Hanni meg JR ölében tanyázott. A két kutya is mellénk telepedett, és szinte a képünkbe lihegtek.
-Szerintem most már kirohangálták magukat, menjünk haza.-Sóhajtotta Aron.
-Ja, és a szállodában vár minket majd egy meglepi.
-Meglepi?-Csillant fel Hanni szeme.
-Aham.-Vigyorgott Pati.

-Akkor szedjük össze magunkat, és megyünk. Még van ma egy koncertünk, és előtte egy próba.-Állt fel Ren. A szállodában kiderült, hogy Pati beszélt Jinnel, és ő is jön az esti koncertre. Hanni totál odavolt, hogy megnézheti hogy táncolnak (neki, persze, ki másnak?) a fiúk a próbán, aztán hogy utána felvehetett egy csini ruhát a koncertre.

40. Jin

 Eszti:  
Mikor leszálltunk Szöulban zuhogott az eső.
-Amikor utazunk mindig esik.-Forgatta a szemét Niki, aztán felszedtük a csomagokat, és mentünk a szállodába. Hanni egész jól bírt magával, bár nagyon megijedt attól, hogy nem ért semmit a körülötte lévő világból. Itt az ideje, hogy megtanuljon az anyanyelvén kívül még egy nyelvet. Letettük a cuccainkat a szobában, aztán csörögni kezdett a mobilom. 
-Szia! Írtad, hogy jöttök Szöulba, ha van kedved megint sétálhatnánk egyet. Olyan régen láttuk egymást!
-Szia Jin! A múltkori szállodában vagyunk, és...
-Egy fél óra múlva megfelel a találka?
-Hanni is itt van.
-A kis cuki húgod? Őt is hozd el, léééégysziii!
-Oké, kikkel szeretnél még találkozni?
-Panni, meg ő is P betű.... Patti?
-Igen, de egy t-vel mondják. Idejössz a szállodába?
-Kint esik, akkor fél óra múlva. Úgy okés?
-Aha. Szia!-Letettem a telefont, aztán leültem Min Hyun mellé.-Jin fél óra múlva itt lesz.
-Megyünk próbálni. Holnap este koncertezünk. Azt hittük le kell mondani az utazás miatt, de máshogy alakultak a dolgok... És Ji Min megjavította a ruhákat, úgyhogy meg kell nézni jók e még.
-Oké. Hanni jön velem.
-Ajj már!-Mászott oda mellénk Hanni. Eddig Min Hyun telefonjával szórakozott, amit visszaadott neki.-De akkor Minyonbácsi mikor fog nekem táncolni? Meg Kimbácsi is megígérte.
-Arra is sor kerül majd.-Simogatta meg a buksiját Min Hyun. Hanni nyafogni kezdett, hogy ő is akar menni Min Hyunnal.
-Hanna! Hagyd abba!-JR kopogott be, és elvitte Min Hyunt, aztán megjöttek a lányok is. Nemsokkal utána megcsörgetett Jin, hogy ideért. Addigra Hanni is megbarátkozott a helyzettel, így ő szalad le elsőnek az aulába. Mire leértünk már a fekete hajú lány nyakában lógott.

Jin

 Miután minket is végigölelgetett, bemutattunk neki Nikit. Felemlegettük az utolsó találkozásunkat, ami egy kerek éve volt, aztán (elcsodálkoztunk az új frizuráján, ami mellesleg nagyon jól áll neki) kikérdezett minket, és főleg Patit (hogy tetszik az új divat, látta e már ezt vagy azt stb.). Hanni nagyon élvezte a társaságát, bár egy kukkot sem értett abból, amit japánul magyarázott, míg át nem tért a magyarra. Egész jól beszélte, ahhoz képest, hogy amikor mi tanítottunk még nem tudott olyan hangokat kiejteni, de valami tanárhoz járt, és tök jól megtanulta. Miután kielemeztük Magyarországot, elmondtuk, hogy mi van a suliban (abban az egyben egyetértettünk, hogy gázok a tanárok, és nagyon jó lesz végzősnek lenni, no meg milyen idegesítőek az osztálytársaink) megjöttek a fiúk. Egy ideig a legtávolabbi szegletben beszélgettek a stylesttel, aztán odajöttek hozzánk. Jin majdnem elájult, és úgy szorította a csuklómat, hogy azt hittem eltöri.
-Most álmodok?-Nézett végig a srácokon.
-Még nem tudja?-Nézett ránk Aron.
-Hát, úgy akartuk elmondani neki, hogy már a fél világ tudja. Mikor jelentitek be?-Mosolygott Pati.
-Oké, akkor már mindegy. A manegger woo már úgy is tudja. Az ő dolga lesz.-Vonta meg a vállát JR.
-Jin, nyugi!-Veregettem meg a barátnőm vállát, és végre elengedte a csuklómat. Au! Miközben én a piros foltot dörzsölgettem Pati elintézte a bemutatást.
-Jin, nem álmodsz, ők tényleg itt vannak.-Győzködte Panni is. Miután végre elhitte, hogy a NU'EST áll előtte meg sem tudott szólalni.
-Na most meg megkukult.-Sóhajtott Niki.
-Azért ennyire nem vagyok ijesztő!-Háborodott fel tettetetten Baek Ho, mire Pati megnyugtatta, hogy egyeltalán nem ijesztő. Ren viszont nem szólt semmit. Csak nézte Jint... 
-Hát ez állati, mind a kettő...-Forgatta a szemét Panni.
-Ébren vagy?-Húzogatta Min Hyun a tenyerét Ren arca előtt.
-Hülye, hagyd abba!-Tolta el a kezet az arca elől. Jinhez lépett, és megsimogatta a vállát.-Nyugi, nem fogunk megenni.
-De, de, de...-Dadogta drága barátnőnk. Ren látszólag totál megbabonázta.  A szőke fiúnak valahogy sikerült megnyugtatnia Jint. Csodamester? Na jó, elég ha Jin ránéz... Ugyanis ő is Ren-fan.

Ren

-Oké, de honnan ismeritek a fiúkat, és, és miért nem szóltatok nekem is? pedig tudjátok, hogy nagy fan vagyok!
-A találkozásunk egy hosszú történet. De ha van annyi időd...
-Fél 10-ig tuti maradhatok.-Vágott közbe.-Na, mondjátok már!
-Képzelj el egy nagyon sötét utcát. Azon akartam rövidíteni hazáig, mert már volt vagy fél 11.-Kezdte Pati. Jin bólintott, hogy megvan neki.-Egy fazon nekem támadt, és a falhoz nyomott.-Jin riadt arccal kapaszkodott a táskájába.-Akkor valahonnan előkerült Baek Ho, és megmentett.
-Ó, de jomantikus!!-Csicsergett közbe Hanni. Íme, egy totál elragadtatott kislány. Hát nem enni való?
-Azután egy fal ránk omlott, ő hívta a mentőket, mert közben én jól bevertem a fejem, és a kórházban megköszönte hogy megmentettem, közben nagyon megtetszett, és másnap találkoztunk, aztán bemutatta a barátnőit is, és így összejött a csapat. De szó szerint.-Vigyorgott Baek Ho.
-Oki, ti együtt vagytok.-Elemezte a helyzetet Jin.-Niki és Aron is...
-Khm! Kiskorú!!!-Mutatott Panni Hannira. Aron elengedte Nikit, de látszólag nehezére esett nem smárolni nekik. 
-És ti?-Fordult felénk. Panni JRhez lépett, engem meg Min Hyun karolt át.-Oké, Ren?-Ő lehajtotta a fejét, és a cipőorrát tanulmányozta.
-Inkább hagyd...-Suttogta Pati.
-Rendben.-Egy kis ideig hallgattunk. Hanni egyik lábáról a másikra állt, és láthatóan unta magát. Oda billagett Renhez, és átkarolta a lábát (mert ugye csak azt érte el).
-Jenbácsi szomorú.-Mondta.-Csúnya volt a barátnője, és otthagyta, és most szomojú. Ugye?
-Igen Hanni.-Motyogta Ren. Megcirógatta a kislány buksiját, aztán az ölébe vette. Jin az órára pillantott, aztán döbbenet ült ki az arcára.
-Bocsi, maradnék még, csak késő van... Biztos nagyon el vagytok fáradva. A repülőút nagyon hosszú. Ja, és anyám megöl, ha 11kor mászkálok az utcán.-Sóhajtott.-Sziasztok!-Hanni kimászott Ren öléből, és megölelte Jint.-Szia Hanni! Holnap ha tudok jövök, persze ha nektek nincs programotok, és eláll az eső.-Kikísértük az ajtóig.
-Majd megdumáljuk.-intett utána Pati, aztán Jin elment az esőben. Mikor visszamentünk a fiúk Rent piszkálták.
-Ren, tudjuk hogy bejön a csaj!-Veregette meg a vállát Aron.
-Hagyjatok már!
-De látszott rajtad! Nem igaz, Ren cica?-Vigyorgott Baek Ho.
-Cicázd Patit!-Vágott vissza Ren.
-Hagyjátok már! Eddig szerelmi bánata volt, ne szívassátok már!-Könyörgött nekik Niki. Mivel ezek nem hagyták békén Ren magára zárta a szobáját. Hannit sikerült éjfélre ágyba parancsolni, és utána mi is kidőltünk.
-Szerinted tényleg bejött neki Jin?-Suttogtam Min Hyun árnyékának a sötétben.
-Látszott rajta.-Motyogta félálomban.-De ne ezen törd a fejed. Holnap is van nap.-Fordult a hátára, aztán pár perc múlva bealudt.

39. Utazás egy elsőssel

Ren:
Másnap reggel összeszedtük a cuccainkat, aztán elmentünk az ikrekhez. A szüleik az ajtóban vártak minket, de szerencsére ők is ott voltak, meg a kis Hanni is. 
-Hannit ránk bízták a fél nyárra.-Súgta oda Panni.
-Nagyon vigyázzatok rá! Kicsi, és...
-Könnyen elkeveredik a tömegben. Nem beszéli a nyelvet, és nem tud segítséget kérni senkitől.-Morogta Eszti. Biztos hallották már vagy százszor. -Anya, nyugodj meg minden rendben lesz! 
-De nagyon vigyázzatok rá, és ne engedjétek el a kezét, meg mindig legyetek mellette...-Fél óra papolás. Aron feltalálta magát, és gyorsan közbeszólt az anyai intések következő áradata előtt.
-Le fogjuk késni a repülőt.
-Jaja, persze! Menjetek csak, és nagyon...
-Vigyázunk Hannira!-Skandáltuk egyszerre. A kislány kiröhögött minket (milyen kedves!). Az ikrek elköszöntek a szüleiktől, aztán beültünk az autóba. Hanni még mindig nem hagyta abba a kacarászást.
-Jaj, azt hittem sosem fejezi be.-Temette az arcát a tenyerébe Eszti.
-Én nem értem. Ránk bízza, aztán egy hónapon keresztül magyarázza, azt is amit eleve tudunk.
-Csak ne hívogasson kétpercenként, mint az első alkalommal.-Dünnyögte Eszti. Hanni totál odavolt, hogy egy nagy fekete "brümbrümben" utazhat.
-Hány éves ez a gyerek?
-Most ment elsőbe. Hét.
-Az gáz. 
-Ne már Aron! Tök cuki!-Olvadozott Niki.
-Oké, következőnek te hallgatod az anyai jótanácsokat!-Vigyorogtak össze az ikrek. Mindenki dumált valamit, meg röhögött, csak én ültem szótlanul, magamba esve.
-Renbácsi szomorú?-Nézett nagy szemeivel rám Hanni.
-Aha.-Röhögött Baek Ho. Pati oldalba lökte, mire a barátnőjéhez fordult, és puszilgatni kezdte.
-Khm! Kicsi, gyerek, a kocsiban!-Szólt hátra Niki a kis Hannira mutogatva. Baek Ho abbahagyta a... nem is tudom mit, és inkább elkérte Pati fél fülhallgatóját, és jól kiröhögte a zenéit. Nu'est is volt közben... Hát, az ő baja. Mikor végre kiszabadultunk a kocsiból felszálltunk a "jepülőbe, ami az égen brümbrüm (?)". Hanni lecsüccsent mellém.
-Mi a baj?-Nézett rám a kis cuki tekintetével.
-Hát...
-Szejelmes vagy?-Vigyorgott.
-Ha?
-Szejelmes! Szejelmes, Renbácsi szejelmes!!!-Cukkolt.
-Oké, oké. Hagyd abba!-Ültettem vissza a helyére, mert közben ugrabugrálni kezdett.-Szerelmes voltam, de a lánynak nem kellek. Vili?-Okosan bólogatott.-És hívj nyugodtan Ren-nek.
-Renbácsi! Az aranyosabb!-Nevetett fel.
-Oké.
-Én Kimbácsi vagyok.-Vigyorgott JR.-Ő Minyonbácsi-Mutatott Min Hyunra-Aronbácsi-Vigyorgott Aronra-És végül BaekHobácsi. Neki van a leghosszabb neve.-Töprengett el.
-És a lányok? Őket nénized?-Mosolyogtam a kislányra. Ő megrázta a fejét, és bemutatta őket.
-Nikni, a Niki néniből, Matrica kislány...
-A Patríciát nem tudta mit jelent, és így lettem Matrica kislány.-Vihogott Pati.
-Anyu helyettes, Etterke-Vigyorgott Hanni Esztire.-És Pannika. 
-Anya mindig így hív, nem igaz Etterke?-Az ikrekből kitört a röhögés.
-És téged hogy hívjunk?-Néztem a kislányra.
-Hanni.
-Hanni, nyugodj le egy kicsit!-Szólt rá Eszti, bocsánat Etterke, amikor Hanni a székek között táncikálni kezdett. Milyen jó, hogy magángép! De nagyon imádom ezt a kis emberpalántát. Mikor sikerült a nővérének leültetni a helyére hirtelen elszundított, és az ölembe hajtotta a fejét. Megsimogattam a haját, aztán azzal kezdtem játszani. Az ikrek szintén elaludtak (anyai tanácsokkal tarkított éjszakájuk lehetett), Min Hyun, és JR valamit játszottak az I-phoneon, Aron és Baek Ho filmet néztek, a manegger dolgozott, Pati és Niki pedig a Ji Mint (stylestet) fárasztották. Milyen szép összkép! Hanni mocorogni kezdett az ölemben, aludt kb 20 percet. Ez talán normális?
-Ott vagyunk már?-Nézett fel álmosan csillogó kék szemeivel.
-Hanni, egy és fél nap az út.-Simogattam meg a szőkésbarna haját. Kis cukkancs. Visszaült a saját helyére, aztán nyaggatni kezdett, hogy unatkozik. Eszti leült velünk szembe, és valamit pötyögött a notebookján, aztán a fülhallgatót Hanni fejére nyomta, és az ölébe tette a gépet.
-Most egy ideig ellesz.-Mosolygott a mesébe feletkezett kishúgára.
-Ez mi?-Néztem a képernyőre. Ööö... Rózsaszín pónik ugrálnak össze vissza?-Inkább nem akarom tudni.
-My little pony, de tényleg eszméletlen nagy hülyeség.-Nevetett.-Még mindig bánt?-Fürkészte kissé komoran az arcomat.
-Hát, hazudnék ha nemet mondanék, szóval... Szemétség volt tőle.
-Az.-Szögezte le.-Figyelj, ha bármiben segíteni tudok, szólj nyugodtan.
-Köszi.-Mosolyodtam el. Hanni mocorogni kezdett, aztán levette a fejéről a fülhallgatót.
-Vége.-Szontyolodott el.
-Mit szeretnél nézni?-Vette az ölébe Eszti a gépet.
-Barbiet!-Tapsikolt Hanni. 
-Oké... Ren, ha gondolod ideülök én, mert nem biztos hogy nyugton hagy...-Motyogta Eszti.
-Áh, talán kibírom.-Legyintettem. Na, és akkor bejött a rózsaszín valami, ami után megint minden rózsaszín lett. Amikor már láthattam ennek a bizonyos színnek az összes árnyalatát valami szőke kiscsaj kezdett szörfözni.  Drukkoltam neki mikor esik le, és sikerült! Aztán valami delfin, vagy mi a halál, meg egy város a víz alatt... Oké, megint nem tom mi van.

Barbie és a sellőkaland

Mikor már hányingerem lett attól a mesétől Hanni elkezdte rángatni a kezem, mert most jön a "legjobb rész"!! Hát ja. Valami izéből jött egy izé, és a csajból ilyen uszonyos valami lett. Hm, nekem is tetszett (LEGYEN MÁR VÉGE!!). Mikor vére valahára vége lett ennek a rózsaszín szenvedésnek Eszti nevetve jött oda.
-Na?
-Borzalom. Erre nevelitek?
-Anyáék szerint nem árthat neki, bár néha komolyan megkérdőjelezem. Na jó, Hanni most nyuszikat nézhetsz, utána meg eszünk valamit.-pötyögött a gépen. Elindította a mesét, én meg a képernyőre pillantottam. Oké, hát... ez ezért jobb az uszonyos izénél. Meg nem is rózsaszín. Mondjuk Hanni ezt is nagyon élvezte, és sokat röhögött rajta. Legalább engem is megmosolyogtatott.

Rabbids Invasion

A mese végén Eszti eltette a notebookját, és szendvicseket ettünk. Aztán mintha beleszálltunk volna a napba, és este lett. Hanni szerencsére kidőlt, és megint az ölemben aludt.
-Na, milyen volt a Barbies?-Huppant le Eszti velünk szemben. Elmosolyodott, amikor meglátta az alvó húgát.
-Rózsaszín, és borzalmas... és anyám segíts!-Eszti jót nevetett ezen, aztán kivette az ölemből Hannit, és áttette a saját helyére. Mikor mindenki leült a székére, és csend volt elszunyókáltam.