Reggel Ren még aludt, amikor felébredtem. Kimásztam a takaró alól, és bementem a fürdőbe átöltözni (mivel nem volt nálam más a tegnapi holmiimba). Mikor visszamentem a szobába Ren már felült, és rám nézett. A kócos feje, meg az álmos szemei... Kis cuki.
-Jó reggelt.-Mosolygott, de a hangja még kicsit rekedt volt.-Hogy aludtál?
-Egész jól. Hogy van a lábad?
-Fáj.-Vonta meg a vállát. Leültem mellé, ő pedig lehúzta a takarót a fájós lábáról, és hagyta, hogy újra bekenjem, és bekössem.
-Biztos nem vagy orvos?-Kérdezte két ásítás között.
-Próbálj meg ráállni!-Kerültem ki a témát. Nem akartam soha orvos lenni, attól függetlenül, hogy tudom mit kell csinálni ekkor, és ekkor... Ren kicsusszant az ágy szélére, aztán kicsit próbálgatta, a végén pedig rá állt. Kicsit sziszegett, aztán elkezdett mászkálni. A végére már egész jól rá tudott állni.-Azért nem kell megerőltetni.
-Köszi Jin.-Mosolygott ránk, aztán megvizsgálta a telefonját. Mikor újra rámnézett csillogott a szeme.-Van kedved nyaralni?
-Hogy?
-A fiúkkal és a lányokkal, meg Hannival lemennénk nyaralni a Csedzsu-szigetre. Úgy egy hét lenne. Van kedved jönni?
-Hát anyát kell meggyőzni, apa elenged...
-Eljössz?-Nézett rám izgatottan.
-Aha, csak meg kell győznöm. Haza kéne mennem...-Ren örömteli arca kicsit elborult, aztán újra mosolyogni kezdett.
-Rendben. Hívj fel hogy jöhetsz-e. Délben indulunk.-Kikísért az ajtóhoz, aztán mosolyogva nézett utánam.
Mikor hazaértem anya az ajtóban fogadott.
-Hol jártál kisasszony?-Nézett rám kissé idegesen.
-A koncert hosszú volt, aztán még beszélgettünk, így már nem értem el az utolsó buszt sem. A lányok felajánlották, hogy aludhatok velük.-Renről is tudjon? Áh, anya, egy sráccal aludtam, akibe asszem bele vagyok esve... Hát, inkább kössz nem.-Írtam SMSt, nem olvastad?
-Még mindig nem tudom kezelni.-Bökött az asztal felé, ahol az I-phone feküdt.
-Ó, oké. Apa?
-Dolgozik. Mit szeretnél tőle?
-Hát... Nem is tudom hol kezdjem...-Töprengtem. Kéreckedjek el? Na és hogyan? Anya felvonta a szemöldökét.-Szóval ugye itt vannak a lányok, meg a barátaik... és elhívtak magukkal nyaralni. Egy hétre a Csedzsu-szigetre.
-És te el szeretnél velük menni, igaz?-Bólintottam, és vártam a válaszát.-A lányokban megbízok, mármint az ikrekben. A fiúk rendesek?
-Ez csak természetes.
-Nem fognak bántani?
-Jaj anya! Ők nem olyanok!
-Oké, mehetsz.
-Kösziiii!-Ugrottam a nyakába.
-De azért vigyázz magadra, és lehetőleg egyedül aludj a...
-Anya!-Szóltam közbe. Mintha nem bízna bennem.-Megyek pakolni.-Siettem be a szobámba. Amíg rakodtam a ruháimat azon törtem a fejem vajon mi lesz ott. Gondolom nem úgy tervezték, hogy mindannyian egy házban, vagy egy szobában... Éjszakai rémisztgetés remélhetőleg nem lesz. Anya megállt az ajtóban, és nézte ahogy pakolok.
-Mikor indultok?-Szólalt meg úgy fél óra múlva, amikor a szoba közepén álltam, és két ruhát bámultam. Melyiket vigyem? Enyhén mániákus vagyok ezekben a ruha, cipő stb. dolgokban. Anya meg pont kizökkentett a gondolatokból.
-Délben.
-Az még fél óra.-Nézett a karórájára.-Készen vagy? Elviszlek.
-Köszi.-Még bedobtam pár dolgot, összehúztam a cipzárt, és kivittem a 2 nagy táskát a nappaliba.
Mikor megérkeztünk a szállodához már mindenki indulásra készen állt. Már bepakolták a kocsikba a cuccaikat. Ren egyedül ácsorgott a kocsija mellett. Odasiettem hozzá, és gyorsan elmagyaráztam neki, hogy anya mit keres itt, aztán anyához vezettem.
-Anya, ő itt Ren. Ren, anyukám, Seo Chin.
-Ugye vigyázol rá?-Nézett anya mélyen a szőke srác szemébe.
-Nekem fájna a legjobban, ha bármi történne vele.-Komolyodott el Ren.
-Hát akkor, gyerekek érezzétek jól magatokat!-Siklott végig a tekintete a 11 fős csapatunkon.-De rég láttalak titeket! Jól megnőttetek!-Állt meg az ikrek mellett. Hát, nem az én hibám, hogy 2 éve találkoztak utoljára. Na mindegy.-Minden jót!-Szállt be a kocsiba, aztán elhajtott.
-Miért mindenki azzal jön, hogy megnőttem? Ugyan olyan kicsi vagyok, mint 2 évvel ezelőtt.-Morgott Eszti.
-Szabad?-Nézett Ren a földön fekvő 2 táskámra, aztán berakta a csomagtartóba.
-Köszi.-Csuklott el a hangom, amikor ránéztem.
-Mikor indujunk?-Bámult ránk Hanni.
-Beszállás!-Kiáltotta el magát Baek Ho.
Az autó elindult, és Ren nem szólalt meg. Remélem nem miattam. A kínos csendet egy mosollyal törte meg.
-Anyukád tökre aranyos.
-Köszi, csak szerintem sokat aggódik.
-Miattad?
-Is. Meg a munkája miatt is.
-Értem. Ja, azt mondani akartam, hogy ketten leszünk egy szobába, mert Aron sajna csak 5 szobát tudott lefoglalni. Nem baj?
-Áh, majd kibírom. De ne merj miattam a kanapén aludni!-Intettem játékosan az ujjammal.
-Pedig ez lett volna a következő kérdésem.-Nevetett rám, aztán újra az utat nézte.-De tényleg nem zavar?
-Amíg nem horkolsz, addig nem.-Vontam meg a vállam.-Mi volt az a szöveged anyámnak?
-Ha?
-Az a "neked fájna, ha valami bajom esne" szöveg?
-Semmi.-Bámult megint az útra.
-Ren! Láttam a szemedben valamit.-Nem válaszolt, csak az útra koncentrált. A hajón is csendben voltunk, de már kezdett aggasztani ez az egész. Ren is látszólag megunta a csendet, és benyomta a rádiót. A zene csak halkan szólt, de legalább nem volt teljes a csend. A szigeten aztán nem bírtam tovább, és megszólaltam.-Most mi bajod van?
-Semmi.
-Megbántottalak?
-Nem.
-Pedig én úgy látom, hogy megsértődtél.
-Jaj Jin! Elgondolkodtam valamin.
-Ahaaaa...
-Hagyjuk a témát.-Legyintett.-Mindjárt megérkezünk.-Mikor leparkolt egy kisebb parkolóba, valami fák alá körülnéztem. Fa, fa, fa, és fa.
-Egész változatos a környék.-Jegyeztem meg, mire Ren röhögni kezdett.
-Még nem vagyunk ott.-Elindultunk egy ösvényen a csomagokat cipelve. Én csak egy könnyebbet vihettem, mert Ren nem engedte hogy megszakadjak. Kiértünk a fák közül, és eltátottam a számat.
 |
| A szállásunk |
-Egy hercegnő?-Vonta fel a szemöldökét Ren.
-Aha. Persze. Elfeledkeztem magamról.-Ezen mindketten jót nevettünk, közben megérkeztek a többiek is (kicsit elakadtak egy dugóban). Lepakoltuk a cuccainkat a szobában, aztán elindultunk ki a tengerpartra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése