Jin:
A tegnapi fürdőzés alatt a vállam jól leégett. Nem vagyok az a lesülős fajta, de ez most nagyon gáz. Jól megkapott a nap, és eléggé fáj is. Hatalmasat sikoltottam, amikor reggel Ren megérintette. Azt hittem ott esek össze a fájdalomtól. Felhívtam anyámat, és elmesélten neki mi a bajom. Azonnal hazarendelt, nehogy még nagyobb "bajom" lehessen.
-Nagyon sajnálom, hogy elszúrtam a nyaralásodat.-Szólaltam meg, mikor már Szöul felé kanyarodtunk. Ren idegesen dobolt a kormányon, de egy kicsit ellágyult az arca, amikor rám pillantott.
-Nem akarom, hogy anyukád mérges legyen.
-De akkor is! Engem kell hurcibálnod, amikor a többiek a strandon rohangálnak.
-Remélem tudod, hogy egyedül nem engedtelek volna semerre, a másik pedig, hogy otthon tudom, hogy gondoskodni fognak rólad, és nem kell aggódnom.
-Mi van veled?
-Ezt hogy érted?-Pillantott rám, aztán újra az utat nézte.
-Olyan fura vagy. Nem akarod, hogy bajom essen, hazahozol, mert aggódsz... Alig beszélsz a srácokkal, és mindenhová hívsz magaddal...
-Ha ez neked nem tetszik...-Sóhajtott.
-De!-Vágtam közbe.-Tudom, hogy teljesen összeomlottál, amikor a barátnőd....
-Jin kérlek, ezt ne most.
-Jó rendben. De akkor is fura... Fura, hogy nem úgy bánsz velem, mint az előző barátaim, fura, hogy elviseled anyámat, és az állandó aggódását, és fura, hogy, hogy...
-Miért? Hogy bántak veled az előző barátaid?
-Hisztis kis picsának gondoltak, mert nem voltam hajlandó velük ide-oda menni az országban, vagy a nagyvilágban... Nem engedtem, hogy tapizzanak, vagy bármi más... Azt mondták anyuci kislánya vagyok, és kiröhögtek. Aztán meg egy hétre rá szakítottunk...
-Mindenki aggódik, vagy félti azt, akit szeret. Anyukád is... Bár ő nagyon ellenőrizni akar. Nem bízik benned.
-Nem, de benned igen.
-Hogy?
-Mondom anyám bízik benned.-Próbáltam túlkiabálni a kintről jövő autóhangokat. Szöulban vagyunk, mi tagadás.-Már első látásra szimpi voltál neki.-Ren bekanyarodott az utcánkba, és csendesen elhajtott a házunkig. Kinyitotta nekem az ajtót. Anya még nem jött elő a házból, így egy ideig még kettesben lehettünk. Ren felkísért a lépcsőn, aztán megállt az utolsó előtti fokon.
-Engem nem zavar, hogy haza kellett hoznom téged.
-De olyan izé... elrontottam a nyaralásod.
-Jin, ne csináld már!
-Nem értelek.
-Én sem téged. Miért rontanád el a nyaralásom? Az volt a legjobb, hogy ott voltál mellettem ezen a pár napon.
-Tényleg? Ne csináld már! Ez annyira gáz!
-Micsoda?
-Engem zavar.
-Engem nem.
-Ren!-Ütöttem bele játékosan a vállába. Elkapta a csuklóm, és fellépett az utolsó fokra. Közelebb húzott magához, és annyira lehajolt hozzám, hogy majdnem összeért az orrunk.
-Jin! Engem nem zavar semmi, ha rólad van szó.-Suttogta.-Szeretek veled lenni. Én sze....
-Á, kislányom! Ti meg mit...-Lépett ki anya az ajtón. Ren gyorsan elengedett, és köszönt anyának.
-Jin nemsokára jobban lesz.-Szögezte le anyu, mikor megnézte a vállam.-Köszönöm, hogy hazahoztad. Maradsz még?
-Sajnálom, de a manegger kérte, hogy ugorjak be hozzá...-Indult lefelé a lépcsőn Ren.
-Rendben.
-Anya, egy picit...-Mutattam az ajtó felé. Anya vette az adást, és bement, bár biztos vagyok benne, hogy figyel minket.-Ren?-Álltam meg a kapuban. A szőke srác visszafordult, és elmosolyodott.-Ha lesz időd holnap beugorhatsz, csak hívj fel előtte.
-Jin, biztos, hogy lesz rá időm.-Lépett újra mellém. Valami arra kényszerített, hogy megöleljem. Nem tudom mi, de nagyon jó volt a karjaiban lenni.
-De nincs még koncert?-Engedtem el. Felnevetett, és megrázta a fejét.
-Nincs.
-Vigyázz a lábadra!
-Vigyázni fogok, te meg magadra vigyázz cica.
-Mijáááú!
-Szerintem nem vagy olyan, mint amilyennek a barátaid hittek.-Beszállt a kocsijába, és elhajtott. Miután bementem a házba anya letámadt a kérdéseivel. Leültetett a kanapéra, bekente a vállam, és kikérdezett a nyaralásról. Aztán szóba hozta Rent.
-Aranyos ez a fiú, bár úgy néz ki, mint egy lány.
-Divat.-Forgatom a szemem.
-Kedves volt tőle, hogy hazahozott.
-Aha.
-Nem akarsz mesélni róla?
-Anya!
-Szerintem nagyon aranyos, vigyáz rád, kedves, és még a kinézete sem annyira rossz. A helyedben már...
-Anya! Tudod hogy jártam az előző fiúkkal, és nem akarok hetekig bőgni megint.
-Ren nem olyan...
-...Nak néz ki. Nem is ismered! Honnan tudod, hogy milyen?
-Mit gondol rólad?
-Hogy nem vagyok kis hisztis, anyuci kislánya... Már bocsánat. Nem akarja, hogy bármi bajom essen.
-És te mit gondolsz róla?
-Okos, és nagyon jól tud hülyeségeken vitatkozni velem. Aztán kedves, és önfeláldozó... Például hazahozott, amikor a barátai a strandon vannak... Meg jól is néz ki, vicces, meg van benne valami különleges...
-Hát kislányom! Azt hiszem.. ő neked az igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése