hétfő, május 19, 2014

46. Vallomás

Pati:
Baek Hoval egy jót sétáltunk a parton, közben megbeszéltük az élet nagy dolgait (pl.: Ren és Jin milyen jól illenek egymáshoz, Hanni milyen kis cuki, mit eszünk holnap ebédre, mi lesz a reggeli, mikor főzök neki valami finom magyar kaját (kissé éhenkórász) hová megyünk holnap.... Hát, bevallom tiszta hülyék vagyunk.) Baek Ho egy pillanatra elkomorodott.
-Minden oké?-Álltam meg. Amikor ketten vagyunk vagy dumál, vagy pedig smárolunk, szóval nem nagyon szokott csendben sétálni. Szembefordult velem, és megfogta mind a két kezem.
-Nem is tudom hol kezdjem...-Egy pillanatra elnézett a tengerre, aztán újra rám emelte tekintetét.-Ha majd... Na még egyszer! Azt mondtad, hogy ha elvégezted a sulid szeretnél ideköltözni Szöulba.-Itt elhallgatott, és a földet szugerálta.
-Igen. Szeretnék ideköltözni.-Emeltem fel az állát.-Baek Ho?
-Szeretném ha közös jövőnk lenne... És...-Kifújta a levegőt, és az arcomhoz emelte a tenyerét.-Szeretnék egy családot, ahol te vagy mellettem, közös gyerekeket, valahol egy házat...-Megsimogatta az arcomat, aztán egy hosszú csók után elengedett.-Nem tudom, hogy neked mi a véleményed erről, de...
-Én is szeretném. De még van egy év, amit le kell húznom Budapesten, aztán jöhetek ide.
-Rád megéri várni.-Suttogta miközben az orrunkat összeérintette. Vagy 10 percig (egy levegővel!) egymás szájában lógtunk, aztán Baek Ho felkapott, és megpörgetett a levegőben. Az arcomat a vállába temettem.
-Tegyél le, szédülök...-Könyörögtem neki. Mikor végre letett a föld, mintha mozgott volna alattam majdnem elestem. Beleszédültem a barátom ölébe.-Ezek szerint komoly a dolog.
-Milyen dolog?
-Köztünk.
-Most viccelsz? Képtelen leszek hazaengedni.
-Akkor megszökök.
-Nem fogsz megszökni.
-Akkor?
-Mehetek veled?-Átkarolta a derekam, és a fejem a mellkasához nyomta.-Nem zavarok sok vizet.-Mormogta a hajamba.
-De te mész fősuliba nem?
-De.
-És az egyetemed itt van, én meg egy fél világgal odébb leszek.
-Lehetek levelezős diák is.
-Mint az ikrek voltak?
-Ők is?
-A 8.-at levelezősen fejezték be. Húsvétkor költöztek ki a keresztanyukájukhoz, és csak ballagásra jöttek haza. A dogákat a tanárok elküldték nekik, ők meg a vebkamera előtt írták meg.
-Akkor inkább maradok itt. De nem akarom, hogy elmenj...-Nyafogott a fülembe.
-Baek Ho. Te is tudod, hogy nem lehetsz mindig mellettem, és fordítva sem. Muszáj lesz elengedned.
-De...
-Pszt!-Tettem az ujjam a szájára.-Vissza kellene mennünk. Nemsokára éjfél.-Elengedte a vállam, és összefonta az ujjainkat. A hátamon végigfutott a hideg szél. Összébb húztam magamon a ruhát.
-Vedd fel ezt.-Húzta le Baek Ho az ingét.
-Akkor meg te fogsz megfázni.
-Jaj cicám!-Hagytam hogy felhúzza rám az ingét. Rajta csak egy rövid ujjú maradt.-Nem vagyok fázós, és amúgy sincs messze.-Kb még fél órát gyalogoltunk a szállásig. Fel sem tűnt, hogy ilyen messze eljöttünk. Baek Ho keményen tartotta magát, és egyelntalán nem látszott úgy, mintha fázna. Mikor lezuhanyozva feküdtünk a takaró alatt Baek Ho szorosan magához húzott.
-Mikor megismertelek nem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig.
-Tényleg, mi van bennem, ami a többi fanban nincs?-Fordultam felé. A sötétben kitapogatta az arcom, és a mellkasához húzott.
-Valahogy első látásra megfogtál. Nem tudom. A kórházban miután elmentél attól féltem, hogy soha többet nem látlak. Hogy el sem jössz a "randira". Aztán mikor jobban megismertelek elraboltad a szívemet. Valahogy van valami kimondhatatlan dolog, ami nagyon vonz benned. És én? Mivel fogatlak meg?
-Hogy olyan hős voltál! Ha nem teremsz ott, akkor már régen alulról szagolnám az ibolyát. 
-De most komolyan!
-Fan vagyok.
-De miért én lettem a favorited?
-Bírom az őszinte meg dilis srácokat. Te fogtál meg a bandából a legjobban. Meg te néztél ki a legjobban a Face-ben. Nem tudom...
-Ez komoly? Én a forgatás alatt le mertem volna fogadni, hogy mindenkinek Ren lesz a kedvence.
-Csak ne fogadj ilyen baromságokra.
-Jó van na! Még felébreszted a szomszédokat. Asszem Hanni is ott van. Nem akarom hallgatni a bömbölését.
-Jó éjt!
-Neked is cicám...-Egy forró csókot nyomott a homlokomra, aztán a hajamba tette az állát, és elaludtunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése