Másnap reggel összeszedtük a cuccainkat, aztán elmentünk az ikrekhez. A szüleik az ajtóban vártak minket, de szerencsére ők is ott voltak, meg a kis Hanni is.
-Hannit ránk bízták a fél nyárra.-Súgta oda Panni.
-Nagyon vigyázzatok rá! Kicsi, és...
-Könnyen elkeveredik a tömegben. Nem beszéli a nyelvet, és nem tud segítséget kérni senkitől.-Morogta Eszti. Biztos hallották már vagy százszor. -Anya, nyugodj meg minden rendben lesz!
-De nagyon vigyázzatok rá, és ne engedjétek el a kezét, meg mindig legyetek mellette...-Fél óra papolás. Aron feltalálta magát, és gyorsan közbeszólt az anyai intések következő áradata előtt.
-Le fogjuk késni a repülőt.
-Jaja, persze! Menjetek csak, és nagyon...
-Vigyázunk Hannira!-Skandáltuk egyszerre. A kislány kiröhögött minket (milyen kedves!). Az ikrek elköszöntek a szüleiktől, aztán beültünk az autóba. Hanni még mindig nem hagyta abba a kacarászást.
-Jaj, azt hittem sosem fejezi be.-Temette az arcát a tenyerébe Eszti.
-Én nem értem. Ránk bízza, aztán egy hónapon keresztül magyarázza, azt is amit eleve tudunk.
-Csak ne hívogasson kétpercenként, mint az első alkalommal.-Dünnyögte Eszti. Hanni totál odavolt, hogy egy nagy fekete "brümbrümben" utazhat.
-Hány éves ez a gyerek?
-Most ment elsőbe. Hét.
-Az gáz.
-Ne már Aron! Tök cuki!-Olvadozott Niki.
-Oké, következőnek te hallgatod az anyai jótanácsokat!-Vigyorogtak össze az ikrek. Mindenki dumált valamit, meg röhögött, csak én ültem szótlanul, magamba esve.
-Renbácsi szomorú?-Nézett nagy szemeivel rám Hanni.
-Aha.-Röhögött Baek Ho. Pati oldalba lökte, mire a barátnőjéhez fordult, és puszilgatni kezdte.
-Khm! Kicsi, gyerek, a kocsiban!-Szólt hátra Niki a kis Hannira mutogatva. Baek Ho abbahagyta a... nem is tudom mit, és inkább elkérte Pati fél fülhallgatóját, és jól kiröhögte a zenéit. Nu'est is volt közben... Hát, az ő baja. Mikor végre kiszabadultunk a kocsiból felszálltunk a "jepülőbe, ami az égen brümbrüm (?)". Hanni lecsüccsent mellém.
-Mi a baj?-Nézett rám a kis cuki tekintetével.
-Hát...
-Szejelmes vagy?-Vigyorgott.
-Ha?
-Szejelmes! Szejelmes, Renbácsi szejelmes!!!-Cukkolt.
-Oké, oké. Hagyd abba!-Ültettem vissza a helyére, mert közben ugrabugrálni kezdett.-Szerelmes voltam, de a lánynak nem kellek. Vili?-Okosan bólogatott.-És hívj nyugodtan Ren-nek.
-Renbácsi! Az aranyosabb!-Nevetett fel.
-Oké.
-Én Kimbácsi vagyok.-Vigyorgott JR.-Ő Minyonbácsi-Mutatott Min Hyunra-Aronbácsi-Vigyorgott Aronra-És végül BaekHobácsi. Neki van a leghosszabb neve.-Töprengett el.
-És a lányok? Őket nénized?-Mosolyogtam a kislányra. Ő megrázta a fejét, és bemutatta őket.
-Nikni, a Niki néniből, Matrica kislány...
-A Patríciát nem tudta mit jelent, és így lettem Matrica kislány.-Vihogott Pati.
-Anyu helyettes, Etterke-Vigyorgott Hanni Esztire.-És Pannika.
-Anya mindig így hív, nem igaz Etterke?-Az ikrekből kitört a röhögés.
-És téged hogy hívjunk?-Néztem a kislányra.
-Hanni.
-Hanni, nyugodj le egy kicsit!-Szólt rá Eszti, bocsánat Etterke, amikor Hanni a székek között táncikálni kezdett. Milyen jó, hogy magángép! De nagyon imádom ezt a kis emberpalántát. Mikor sikerült a nővérének leültetni a helyére hirtelen elszundított, és az ölembe hajtotta a fejét. Megsimogattam a haját, aztán azzal kezdtem játszani. Az ikrek szintén elaludtak (anyai tanácsokkal tarkított éjszakájuk lehetett), Min Hyun, és JR valamit játszottak az I-phoneon, Aron és Baek Ho filmet néztek, a manegger dolgozott, Pati és Niki pedig a Ji Mint (stylestet) fárasztották. Milyen szép összkép! Hanni mocorogni kezdett az ölemben, aludt kb 20 percet. Ez talán normális?
-Ott vagyunk már?-Nézett fel álmosan csillogó kék szemeivel.
-Hanni, egy és fél nap az út.-Simogattam meg a szőkésbarna haját. Kis cukkancs. Visszaült a saját helyére, aztán nyaggatni kezdett, hogy unatkozik. Eszti leült velünk szembe, és valamit pötyögött a notebookján, aztán a fülhallgatót Hanni fejére nyomta, és az ölébe tette a gépet.
-Most egy ideig ellesz.-Mosolygott a mesébe feletkezett kishúgára.
-Ez mi?-Néztem a képernyőre. Ööö... Rózsaszín pónik ugrálnak össze vissza?-Inkább nem akarom tudni.
-My little pony, de tényleg eszméletlen nagy hülyeség.-Nevetett.-Még mindig bánt?-Fürkészte kissé komoran az arcomat.
-Hát, hazudnék ha nemet mondanék, szóval... Szemétség volt tőle.
-Az.-Szögezte le.-Figyelj, ha bármiben segíteni tudok, szólj nyugodtan.
-Köszi.-Mosolyodtam el. Hanni mocorogni kezdett, aztán levette a fejéről a fülhallgatót.
-Vége.-Szontyolodott el.
-Mit szeretnél nézni?-Vette az ölébe Eszti a gépet.
-Barbiet!-Tapsikolt Hanni.
-Oké... Ren, ha gondolod ideülök én, mert nem biztos hogy nyugton hagy...-Motyogta Eszti.
-Áh, talán kibírom.-Legyintettem. Na, és akkor bejött a rózsaszín valami, ami után megint minden rózsaszín lett. Amikor már láthattam ennek a bizonyos színnek az összes árnyalatát valami szőke kiscsaj kezdett szörfözni. Drukkoltam neki mikor esik le, és sikerült! Aztán valami delfin, vagy mi a halál, meg egy város a víz alatt... Oké, megint nem tom mi van.
 |
| Barbie és a sellőkaland |
-Na?
-Borzalom. Erre nevelitek?
-Anyáék szerint nem árthat neki, bár néha komolyan megkérdőjelezem. Na jó, Hanni most nyuszikat nézhetsz, utána meg eszünk valamit.-pötyögött a gépen. Elindította a mesét, én meg a képernyőre pillantottam. Oké, hát... ez ezért jobb az uszonyos izénél. Meg nem is rózsaszín. Mondjuk Hanni ezt is nagyon élvezte, és sokat röhögött rajta. Legalább engem is megmosolyogtatott.
 |
| Rabbids Invasion |
A mese végén Eszti eltette a notebookját, és szendvicseket ettünk. Aztán mintha beleszálltunk volna a napba, és este lett. Hanni szerencsére kidőlt, és megint az ölemben aludt.
-Na, milyen volt a Barbies?-Huppant le Eszti velünk szemben. Elmosolyodott, amikor meglátta az alvó húgát.
-Rózsaszín, és borzalmas... és anyám segíts!-Eszti jót nevetett ezen, aztán kivette az ölemből Hannit, és áttette a saját helyére. Mikor mindenki leült a székére, és csend volt elszunyókáltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése