A kis Hanni totál ámulva figyelte a próbát, végig csendben volt, ami igazán nagy szó nála. Mikor odaértünk a koncert helyszínére, és sikerült bejutnunk a rajongóktól ámulva nézte a nagy termet.
-Itt fogtok nekem énekelni?
-Igen.-Nevetett Baek Ho.-Csak neked fogunk énekelni.
-És ott lesztek fenn?-Mutatott a messzi színpadra.
-Aham, te pedig ott fogsz állni a szélén a korlátok mögött.-Mutatott JR egy ajtó felé.
-Rendben srácok, öltözés!-Tapsolt kettőt Ji Min. Miután elbúcsúztunk tőlünk (mindenkinek puszi, Hanninak ölelés+puszi) bementünk az öltözőbe. Felhúztuk a megjavított ruhákat (gőzöm sincs hogy szakadhatott el az enyém), meghallgattuk Ji Min leszúrását (megint) a ruhák miatt, aztán mehettünk is a színpadra, mert kezdtünk.
-Helló mindeninek!-Ment középre Aron.
-Az első számot egy aranyos kishölgynek küldjük, ugye figyelsz Hanni?-Mosolygott le Baek Ho a színpad és a korlát közt álló lányokra. Eszti megsúgta Hanninak meg a mit mondott, és a kislány arca felderült. Igen, Hanni végig vigyorgott a Face alatt, és láthatóan nagyon jól érezte magát.
-Jól vagy haver?-Huppant le mellém Baek Ho.
-Asszem nem tudok ráállni a bokámra. Marhára fáj.-Nyílt az ajtó és megjelentek a lányok.
-Sztárparádé!-Ült le Niki Aron ölébe.-Nagyon királyok voltatok!-Ami következett az nagyon nyálas, úgyhogy inkább elfordultam. A sarokban Pati és Baek Ho enyelgett, JRék a szoba közepén falták egymást, Min Hyun és Eszti pedig kimentek valahová. Jin, mellette Hanni ácsorgott az ajtónál. Feltápászkodtam, és odasántikáltam hozzájuk.
-Mi töjtént?-Nézett fel rám Hanni.
-Kibicsaklott a bokám.-Vontam meg a vállam.
-És fáj?
-Hát...
-És képes voltál végigcsinálni?-Szólt közbe Jin.-Biztos nagyon fáj. Rá tudsz állni?-Mikor megpróbáltam ránehezedni mintha egy kést nyomtak volna belé, felszisszentem, és gyorsan felemeltem. Leguggolt, és megfogta a bokám. Néhány helyen megnyomkodta, aztán visszahúzta rá a nadrágot.-Jó sokáig borogatni kell. Mikor lesz a következő koncertetek?
-Három hét múlva.
-Addig ne erőltesd meg, ha lehet.
-Jin doktornéni?-Vigyorgott Hanni. Jin eddig komoly arca most felvidult.
-Nem vagyok doktor néni, Hanni. Ren, nagyon jók voltatok. Tomboltunk.-Nevetett.-Hanni is táncolt valamit, bár az nem hasonlított egyik számotokra sem.-Nézett le a kislányra.
-Emberek, remélem kifújtátok magatokat, mert most a kezeteket kell megerőltetni. Irány írogatni!-Jött be a manegger woo.
Miután leültünk az asztalokhoz a nagy tömeg odaözönlött elénk. Azt hittem soha nem érünk a végére. Kaptunk 60 tonna csokit, meg annyi virágot mint ballagáskor (na jó, annál kicsit kevesebbet). Mire a végére értünk (megtörtént a csoda!) gyorsan átöltöztünk, és mehettünk a szállóba. 8-kor kezdtünk, és hajnali 4-re estünk haza. Nem túlzás, ez az igazság. Jin már nem tudott hazamenni, mert ilyen későn már busz sincs, úgyhogy jött velünk a hotelba. Mivel mindenhol ketten (vagy hárman) vannak egy szobába így ő hozzám került. Végre felértünk a lifttel a 40.-re, és nagy nehezen eljutottunk az ajtóig (még mindig hasogat a lábam).
-Na és akkor most az jön, hogy hová tettem a kulcsom.-Matattam a zsebeimben.
-Te most szórakozol velem?-Dőlt a falnak Jin.
-Nem segítenél?-Levettem a pulcsim, és a kezébe nyomtam, hogy nézze meg ott van-e. Nem volt ott.-Hová a fenébe raktam?-Kócoltam össze a hajam.
-Mindenhol végignézted?-Nézett végig Jin.-Az ingedben?-A mellkasomhoz kaptam, és megkönnyebbülten húztam elő a kis zsebből a kulcsot. Miután bejutottunk előreengedtem Jint a fürdőbe.
-Hát az az igazság, hogy nincs semmim, amibe átöltözhetnék.
-Talán tudok adni valamit.-Nyitottam ki a szekrényt. Kivettem találomra egy pólót és a kezébe nyomtam. Mikor kijött a fürdőből egy kékes pólót viselt, ami leért a combjáig, alatta meg egy cicagatyát. Besántikáltam a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam, meg hajat mostam, aztán kibicegtem, és leültem a kanapéra. Jin eközben szerzett valahonnan egy elsősegély dobozt, és bekötözte a lábam. Valami hideg kenőcsöt is belemasszírozott, ami enyhítette a fájást.
-Köszi. Orvosnak készülsz?-Tettem fel a lábam az asztalra.
-Anyukám megtanított pár dologra, meg voltam már kórházban önkénteskedni.-Nevetett.
-Hol szeretnél aludni?
-Nem akarlak kitúrni a helyedről...
-Nekem mindegy hol alszok.-Vágtam közbe.-Olyan messze van az ágy, és fáj a lábam, úgyhogy itt alszok.-Veregettem meg magam mellett a helyet a kanapén.
-Nem kell. És annyira biztos nem fáj a lábad, hogy ne tudj elmenni odáig...
-De szeretném, hogy neked kényelmes helyed legyen.
-Le fogsz lógni a kanapéról. Talán még a kis Hanni is végigéri.-Érvelt.
-De akkor te is lelógsz.-Vágtam vissza. A vitánk vége az lett, hogy mindketten az ágyon alszunk, ami eredetileg is két személyes, csak hát szégyenlősség meg ilyenek...
-Aha. Te az egyik szélén, én a másikon, és mindkettőnknek jó, mert tiszta a lelkiismeretünk. Reggel meg majd megyek haza és megmagyarázom mi történt anyámnak.-Motyogta. Nem kérdezgettem tovább, hanem (mivel nem jött álom a szememre) bámultam a sötét plafont. Jin tök kafa csajszi... Doktornéni (Hanni szerint), aztán ő is divatmániás (ezt Patitól tudom), meg kedves, és aranyos, és, és... Aludni kéne. Valamikor hajnali 5, vagy 6 körül aludtam el nagy nehezen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése