Jin:
Mikor kiértünk a partra letettünk egy nagy takarót a homokra, és kicsit ledőltünk. Fárasztó utazásunk volt (szinte mindenkinek). Miután felkeltünk, ebédeltünk (volt már vagy fél 3, de Baek Ho ragaszkodott az "ebéd" megnevezéshez). Aztán Niki kikönyörögte, hogy menjünk sétálni. Ren fájlalta a lábát, így mi ketten inkább visszamentünk a szállásra. Ren eldőlt az ágyon, én meg anya üzeneteire válaszolgattam.
-Annyira rosszul jött ki.-Szólal meg a szőke fiú.
-Miért?-Bámulom a telefonom.
-Tudom, hogy szeretnél elmenni velük.
-Aha, és?
-Egyedül is el tudtam volna jönni.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Nem is tudom. Miért jöttél velem vissza?
-Mert úgy éreztem segítenem kell egy haveromnak.-Néztem még mindig a képernyőt. Ren felült, és rám emelte sötétbarna szemeit.
-Ha akarsz nyugodtan menj utánuk.
-De nem akarok.-Néztem én is a szemébe. Oké, tényleg jó lenne velük is, de Ren valahogy... megbabonáz? Áh, nem ez a legjobb kifejezés erre.
-Biztos?-Hajolt még közelebb.
-Oké, egy kicsit.-Húzódtam hátrébb. A haja már majdnem a vállamra lógott.
-És mi akadályoz meg ebben?
-Hogy van egy hülye srác, aki tegnap rosszul lépett, és kibicsaklott a bokája. Nekem meg lelkiismeretfurdalásom lenne, ha elmennék a többiekkel bulizni, neki meg bármi baja történne.
-Szóval hülye vagyok.-Ült le velem szemben, a fotelba.
-Aha. Bár az idióta jobb kifejezés lenne.-Szögeztem le.
-Most sértegetsz?
-Mi van? Bántom az egódat?-Tettem le a telefont. Fél percen belül újra zizegni kezdett.-Ajj anya!-Vettem újra a kezembe a telefonom. Ez már a 100. "ugye jól vagy, és a fiúk vigyáznak rád?" üzenete.-Kezd elegem lenni belőled.
-Miért?-Nézett rám ártatlanul Ren.
-Nem te. A drágalátos édesanyám.-Dobtam el újra a telefont.
-Miért?-Bámulta a mobilt, ami ismét zizegni kezdett.
-Szerinted?
-Félpercenkénti üzenetek?
-Aha.-Dőltem el a kanapén.-Azért ennyire nem kell félteni.
-És ha igen?
-Soha nem volt még balesetem, nem tört el csontom, nem raboltak el, nem erőszakoskodtak velem
-Soha nem volt még balesetem, nem tört el csontom, nem
raboltak el, nem erőszakoskodtak velem satöbbi satöbbi. Mégis a
legkisebb szellőtől is óvnak.
-És mi ezzel a baj?
-Talán ez.-Lököm odébb a lábammal a mobilom, ami megint rezegni kezdett.
-Aha, értem. Szeretnél több szabadságot igaz?
-Ja.
-Még mindig a szüleidnél laksz?
-Már el akarok költözni, mert jó volt egyedül Japánban az ikrekkel. Szobatársak voltunk, de miután elköltöztek a mostani lakásukba új szobatársakat kaptam, akik nem voltak valami normálisak. Bűzlött mind a két csaj az alkoholtól, meg a füsttől, én meg utálom ezeket a cuccokat. Sokszor berúgva jöttek haza, meg ilyenek. Ezért visszajöttem ide, Szöulba anyáékhoz.
-Azóta meg minden léptedet ügyelik?
-Így is mondhatjuk. Bárcsak lemerülne ez a vacak, és azt mondhatnám, hogy nem hoztam töltőt! Akkor nyugim lenne.
-Azt mondod szobatársaid voltak az ikrek?
-Igen. Előtte Ji Min is velünk lakott, de ő előbb talált valami közeli lakást, így elment. Utána vezették be a 3 személyes szobákat.
-Hogy a fenébe tudtátok megkülönböztetni őket?
-Ha ismered őket egyszerű.
-Ahaaa...
-Fogalmad sincs melyik melyik, igaz?
-Azért annyira nem. Panni mindig JRrel van, Eszti Hannival és Min Hyunnal. És Eszti utálja a magassarkúkat.
-Ezt is tudod?
-Pati ezzel szivatta újévkor.
-Biztos.-Sóhajtottam, és a plafonra szegeztem a tekintetemet.-Jó nektek, hogy ilyen szabadok vagytok.
-Áá! Azért annyira nem. Du Jae manegger woo mintha a második apukánk lenne, Ji Min, a stylest pedig az anyukánk. Ők a szülők, vagy a bébiszitterek, mi meg az 5 idióta gyerek.
-Látod? Bevallottad, hogy idióta vagy.
-Külön nem, csak a többiekkel együtt.
-Na persze. Én meg India hercegnője!
-Miért? Nem az vagy?-Nyitotta tágra csodálkozó szemeit.-Pedig nekem pont olyan tökéletesnek tűnsz, mint bármelyik hercegnő.
-Na de Ren!-Ültem fel.
-Nyugi van kis tigris!-Védte magát a kezével. Visszadőltem a párnára, és egy nagyot ásítottam.-Mi van? Nem aludtál rendesen?-Vigyorgott.
-Valaki egész éjjel lehúzogatta rólam a takarót, én meg fáztam.-Nyomtam meg a hangokat.
-És arról a titokzatos "valakidről" miért nem húztad vissza magadra a takarót?
-Próbáltam, de túl erősen szorítottad.-Morogtam.
-Aludj nyugodtan.
-De...
-Ha a többiek visszaérnek felébresztelek.
-És ha neked lesz valami bajod?
-Az ordításomra úgyis felkelnél. Nyugi Jin, nem lesz semmi baj. Amiatt meg ne fájjon a fejed.-Vette fel a kávézó asztalról a telefont. Odalépett a táskámhoz, előtte nyomkodott valamit a képernyőn, aztán beledobta. Lehunytam a szemem, és hallottam, ahogy odalép hozzám. A fáradtságom miatt egy kába szürke ködbe vesztem. Éreztem, ahogy felemel, és letesz, aztán betakargat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése