Éjfél körül arra ébredtem, hogy Hanni nyöszörög, meg sikítozik. Próbáltam úgy leszedni magamról Min Hyun karjait, hogy közben ne ébredjen fel, és tapogatózva a sötétben megkerestem Hanni ágyát. Igaz, hogy a függönyön át kicsit bevilágított a hold, de így is majdnem elestem egy papucsban, ami fogalmam sincs hogy került a szoba kellős közepébe. Miután egész halkan eljutottam Hannihoz felkeltettem. Szegény zihálva kapkodta a levegőt.
-Josszat álmodtam.-Motyogta félhangosan.
-Hanni, nyugodj meg, nincs semmi baj.-Simogattam meg a fejét. Ő hozzám bújt, mint egy kiskutya, és elmotyogta amit álmodott. Miután kicsit megnyugodott visszamászott a takarója alá. Ott ültem mellette addig, amíg el nem aludt újra. Miután visszajutottam a saját helyemre, és megnéztem az órám (hajnali fél 3) totál kidőltem. Valamikor 1 körül aludtam el, aztán Hanni... Ki fogok dőlni ebéd után.
...
-Esztiiii! Esztiiii!-Ugrált valaki mellettem az ágyon. Aztán ráesett a hasamra.
-Hanni, normális vagy?-Morogtam.-Légy szíves ne ugrálj. Fél éjjel nem aludtam.
-Hanni, hagyd abba!-Morogta Min Hyun is, amikor a kislány újra ugrálni kezdett.
-De keljetek fel! Már késő van.-Félig még álomban, totál kómásan kitapogattam az órám. Negyed 8-at mutatott.
-Te jó Isten! Hanni, nem akarsz még aludni?-Motyogtam.
-De keljetek fel!-Skandálta, miközben ugrált közöttünk. Min Hyun elkapta a kezét, aztán az ágyhoz nyomta a gyereket.
-Nyugi van. Aludj még.-Morogta, aztán a másik kezével betakarózott. Hanni egy darabig nyugton is volt, aztán fészkelődni kezdett, és valahogy kimászott Min Hyun keze alól. És megint ugrálni kezdett.
-Hanni, legalább a saját ágyadon ugrálj, ha lehet...
-De keljetek fel!
-Még nagyon korán van. Nézd meg milyen az idő odakint.-Motyogtam. A dübörgés (igen, így hangzik, ha valaki ugrál a fejem mellett) abbamaradt, és Hanni elhúzta a függönyt. Vagy fél óráig bámult ki az ablakon, aztán megunta, és visszajött mellém.
-Sok néni meg bácsi van kint, és magasan vagyunk. Alig látszanak a nénik. Meg van sok autó, és olyan nagy plakát, meg házak. Meg süt a napocska.-Adott helyzetjelentést.-Menjünk el sétálni! Meg akajom nézni a sok nénit, meg a sok bácsit. És keljetek fel!-Ráncigálta a takarómat.
-Hanni, könyörgöm! Csak egy ici picit had aludjak még!
-De unatkozok!
-A nagy kék táskában van a lila tolltartóm, meg mellette találsz papírt is.-Hallottam ahogy szétszedi a táskát, aztán csendben rajzolgatni kezdett. Mikor újra felébresztett (addig huzigálta a takaróm míg ki nem nyitottam a szemem) egy lapot nyomott a képembe.-Hanni, így nem látom.-Sikerült ülőhelyzetbe tornáznom magam, aztán Hanni a kezembe nyomta a művét.
-Az egy sárkány, meg van paci, meg egy kijájfi, meg hercegkiszasszony, és van a kijájfinak vára, és van cica is, meg nyuszi, meg sok virág is.-Magyarázta.-És ott van egy lepke az a narancssárga, amilyet tegnap előtt nézegettem, meg van kiscsibe, az a kis sárga, az meg egy kiskacsa. Meg tudok csillagot is. Meg van olyan madáj amilyet te csináltál nekem. Ott felül a vár mellett.-Mutogatta.
-Nagyon szép. Ügyes vagy.-Min Hyun is felült, és Hanni neki is elmutogatott mindent, aztán visszament rajzolni. A szoba közepén ki volt borítva a tolltartóm, és Hanni köztük rajzolgatott.
-Jó reggelt!-Nyomott egy puszit Min Hyun a homlokomra.
-Neked is.-Mosolyogtam.
-Hanni őstehetség.-Nézett a padlón alkotó kislányra.-Mi akar lenni?
-Hercegnő.
-Tőled örökölte.-Mosolygott.
...
Miután Hanni befejezte a műalkotásait, és hajlandó volt felöltözni lementünk reggelizni. Csendben ettünk, amikor Hanni megszólalt.
-Ez nem finom!-Mutatott a fekete evőpálcára.-Nem lehet elrágni.
-Hanni, azzal kell enni. Nézd meg a többieket!-Mosolygott Baek Ho. Megmutatta neki, hogy kell fogni. Szegény gyerek evett egy kicsit, aztán kiesett a kezéből a pálcika. Most Pati segített neki. Mikor már negyedszerre nem jól fogta meg kértünk neki egy villát. Mondjuk azzal legalább tudott enni. Aztán amikor magyarul megköszönte a pincérnőnek a villát a srácokból kitört a röhögés. A pincér persze nem értett semmit az egészből, de legalább a srácok jól szórakoztak.
-Te, kis bűbáj mester.-Veregette meg Aron a kishúgom vállát.
-Megyünk valahová sétával?-Meresztett kiskutyaszemeket Hanni.
-Hová szeretnél menni?-Guggolt le hozzá JR.
-Haza kéne menni megetetni a kutyákat.-Szólt közbe Aron.
-Kutyushoz!-Tapsikolt Hanni.-Menjünk kutyushoz!-Miután mindenki elkészült, és kijutottunk a szállodából felszálltunk egy buszra (a srácok nem akartak autókázni, de jól álcázták magukat napszemcsivel meg kendőkkel). Az őrült nagy tömegben Hanni majdnem elkeveredett, de Niki megtalálta. Mikor kiértünk a külvárosba leszálltunk a 3. buszról is, és elsétáltunk a házig. Amikor Ren kinyitotta a kaput a két kutya szinte feldöntött minket. Hanni ijedten bújt be mögém. Hát nem is csodálom. Két nagy kutya... Miután Ren és Aron együttes erővel becibálták a kutyákat Hanni megnyugodott, és rohant a két hatalmas állat után.
-Vigyük el sétálni! Kutyus sétálni akar!-Kiabálta. Miután megfogta a fekete-fehéret Baek Ho rátette a pórázt. A másikat Ren hozta. Min Hyun Hannit a nyakába vette, és így indultunk a "rétre". Hát sok fű volt ott, de inkább parkra hasonlított. Niki és Pati leterítettek egy pokrócot, és kidőltek. Elvileg az otthoniakkal cheteltek hajnalig. Panni, JR, Baek Ho és Hanni a kutyáknak dobáltak egy frizbit, Aron telefonált, mi meg ketten Min Hyunnal néztük mi történik. Baek Ho épp elkapta a piros frizbit, erre a fekete fehér kutya nekiugrott, és ledöntötte a földre. Miután feltápászkodott jól kiröhögte saját magát,
-Szerintem most már kirohangálták magukat, menjünk haza.-Sóhajtotta Aron.
-Ja, és a szállodában vár minket majd egy meglepi.
-Meglepi?-Csillant fel Hanni szeme.
-Aham.-Vigyorgott Pati.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése